Tesóim gyerekei ballagtak, és nálam volt a helyszín.
Ment ugyanis a gondolkodás, hogy hol is érezzük jól magunkat úgy kábé tizenöten. Az, hogy egy étterembe beüljünk, eleve el volt vetve, az ugyanis nálunk az igazán jól érezni magunkat fííílinghez nem pálya...
Aztán felvetettem, mi volna, ha ide jönne mindenki, én majd készítek jó kis svédasztalos kajahalmot, az udvar tágas, az idő tán jó lesz, szóval, minden adott a fenti tervhez.
Megsúgom, így el tudtam érni, hogy ne kelljen egy uncsi ballagást végigszenvednem (bocsi fiatalok!).
Panka reggel elindult az oviba, és mi az én Paárommal belendültünk ezerrel. Asztalok beszerzése a kultúrházból (köszi Eszti!), aztán túl naposnak tekintettük a helyszínt, és átpillantottunk a mellettünk levő kocsma teraszára, majd uzsgyi, megszereztük a jókora napernyőt (köszi Bea!), takarítás, kajakészítés, és utánunk az özönvíz!
Pankát a délutáni alvás előtt kimentettük az oviból, néha majdnem elburult az álmosságtól, de pillanatokra csak, hogy aztán újult erővel vethesse bele magát a partiba!
És jöttek, és ettünk, ittunk, dumáltunk, játszottunk, ökörködtünk, ahogy azt ilyenkor illik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése