Vasárnapi...

Vasárnap van, fél tizenegy tájéka, ülünk a kispadon a ház előtt Zsuzsával, és  azt modja, nem hiszi el, hogy Panka még alszik...

Aztán kicsit később, már hármasban, egy újabb kedves vendéggel, Tuával egy finom kávé mellett jegyzem meg, milyen jó, hogy én (ha úgy akarom) még ilyenkor sem kell tudjam, mi lesz aznapi aktuális ebéd, senki nem vár el ilyesmit, úgyis tudják, a végén minden remekül alakul (persze, ha én úgy akarom)...

Aztán Panka ébred, jön, csacsog, imádnivaló, vendégek elmennek, kikísérjük őket...

Öltöztetném, de ő úgy dönt ma pizsiben marad...

Hamarosan felveszi hozzá a legbájosabb gyöngyös-flitteres jelenőcipőt, és irány az udvar. Éjszaka esett, vizet talál a talicskában.

- Anya, de jó kis víz ez!

Óvatos, aztán már nem annyira, aztán már sehogy se!

Lábnyomok, esőtánc, és ami kell.

- Panka, kellene valami ebédet főznünk, mit gondolsz? 

- Süssünk palacsintát!

És lett mellé egy kis leveske is...

Így vagyunk, szeretjük...