2015. augusztus 6., csütörtök

Szörpöcske

Gábor állított be minap ezzel a kissé futurisztikus kinézetű cuccal, mondván, hogy padlástakarítás közben bukkantak rá, ezer éve ott pihenhet, de a kinézet alapján még kipróbálva se volt. Meghát úgy sejti, én vagyok a legideálisabb alany, aki teszteli a cuccot.
Nem nagyot tévedett, már aznap este fini, házi löttyöket kortyolgatott a család.
A terv az volt, hogy amennyiben beválik, beruházok majd egyre, szép - és alacsonyabb aluminiumtartalmú - inoxba, mert láttam, hogy nem túl borsos áron kapható ez ma is!
És igen! Már az első főzet után tudtam, ez az én gépem!
Gyakorlatilag nulla macerával és amúgy eldobásra ítélt gyümölccsel működik.

Az alsó részt feltöltjük vízzel, és a tűzre tesszük.
Amíg a víz felforr, épp összevagdossuk az alapanyagot. Jelen esetben. Mert ha mondjuk bogyós gyümölccsel dolgozunk, akkor egy mosás az egész. Most a hullott almát hozom, amit megmosok, nagy darabokra összevagdosom, minden nagy odafigyelés nélkül, és megtöltöm vele az edény rácsos részét. 
Itt már beköszön egy kedvenc faktor, a variációk-téma. és ez a másik dolog, ami miatt nagy kedvenc lesz.
Szóval, belevagdossuk a gyümölcsöt, és igény szerint párosítjuk ezzel-azzal, illetve cukorral. 
Én most egy vödör almát pakoltam bele, közé egy pár szál citromfű, és nagyjából 20 deka cukor került.

Készült natúr almás, bodzabogyós, és fügés változat, ez most egy újabb próbálkozás.
Eddig a bodzabogyós az aduász, ehhez a mennyiségű almához 7-8 tányér bodza bogyóját használtam fel.
Ha forr a víz, felkerül a léfelfogó rész, majd rá a gyümölccsel teli pároló rész.
Lefedem, és egy óráig párolom. Közben, még az első tíz perc környékén hozzáteszek egy adag almát, amit addig összeesett, azt pótolom.
Ha letelt az egy óra, megnyitom a csapot, és egyenesen a megfelelően előkészített üvegekbe töltöm a  lét, öt perc fejenállás, majd kamrapolc. Csak gyümölcs, és cukor, és a gőz. 
Alma esettében kicsit más a végső eljárás, itt az egy óra után egy újabb órára ottfelejtem a cuccot, ebből a gyümölcsből ugyanis sokkal nehezebben jön a lé, mint akár egy szőlőből, vagy szederből, málnából.
Az egy óra után leeresztem a lét - ebből a mennyiségből alma esetében kb. 2 litert, amúgy reményeim szerint akár kétszer ennyit - és egy edényben felforralom. mivel itt az állás miatt nem forró már a cucc, biztos, ami biztos alapon teszem ezt.
Az edény fantasztikus, az ízek fantasztikusak, alig várom, hogy más gyümölcsökkel is kipróbálhassam!
Különös kíváncsisággal várom a csipkebogyó érését, mert ha azzal is működik, akkor már szerelembe is esek!
Igen, tudom, jönnek az ellenérvek, gőz, mindent kifőzök belőle ezzel stb. Nem nagyon izgat! Finom, tudom, mi van - és mi nincs - benne, nekem ez elég.
Ja, és egy gonddal kevesebb, a hullott gyümölcs ügyében!

FRISSÍTÉS - 2016. április
Épp tele a konyhám, nagyjából 5 vödör alma vár arra, hogy lé készüljön belőle. Párom anyukája egész télen gondosan rakosgatta a pincében, most jutott arra a szintre az alma, hogy átválogassuk,és a javát feldolgozzam, a többi az állatoké.
Sokféle gyümölcs, variáció, kísérletezés, és tapasztalat született azóta, hogy tavaly nyár végén hozzám került az edény.
Alma: nem várok vele plusz egy órát, és forralom újra a levet, hanem másfél órát gőzölöm, ezután már semmi nem marad benne, megy az üvegbe és a polcra.
Cukor: egy deka nem kell bele, hacsak nem szeretnénk kifejezetten édesíteni. Ezt a mostani almafeldolgozást egy hete csinálom, és ez az egész télen a pincében állt alma önmagában, nulla cukorral is isteni finom, és a másfél órás gőzölés után több, mint 2 liter lett a lé.
Ha teszek hozzá, akkor is elég 2-3 evőkanálnyi, semmi több!
Korábban azt gondoltam, teszek bele sok cukrot és szörp lesz. Nem, ez ivólé lesz! Akármilyen édes, csak magában akarja az ember inni!
Variációk, tapasztalatok: az alma közé most többek közt a következőket tettem: egy főzethez pl. 2 banánt, 4 szál rebarbarát. Egy másikhoz kb 2 evőkanál mézet, és 4 filter méz-sárgadinnye ízű teát ( a teafilter hozzáadása az almához, ami ugye nem egy markáns ízű gyümölcs, telitalálat! általában 4 filtert teszek kb. az alsó sor gyümölcsre).
Ősszel kipróbáltam a várva várt csipkebogyót, mikor már a dér kissé megcsípte, és megpuhult, akkor használtam fel, kevés alma került hozzá, és egy kis cukor. Nagyon finom csipkebogyó íze lett.
Mit hogyan tegyünk az edénybe: almát héjastól, jó nagy darabokban, pillanatok alatt belevágom, szőlőt akár fürtben is lehet, épp csak megmosva, én általában leszemezem, minél több gyümölcs menjen bele, barack, felezem, mag ki, héjastól, meggy, cseresznye, szilva, magostól, csak mosom.
Minél nagyobb darabokban tegyük be a gyümölcsöt, hisz akkor tudja a gőz jól átjárni!

Mindenkit csak biztatni tudok egy ilyen edény beszerzésére, újonnan se eget rengető az ára, 15 ezer forint körül kapható, bolhapiacokon pedig sokszor látok (például épp ma is találkoztam eggyel).
Aki kertes házban lakik, és akármilyen hitványnak tartott gyümölcse van, nem óhajt édesítő-tartósító-és egyéb hasonló szerektől hemzsegő löttyöket inni, de néha a vízen kívül másra is vágyik, annak alapfelszerelés! 




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése