Pankás

Így ébreszti Cirmike minden reggel Pankát, a reggel örök álomszuszék lányt. Este már nem ennyire vonzza az ágy, dehát, anyja lánya!
Lassan öt és fél éves. Olyan nagy lány már, annyira jókat lehet vele beszélgetni! Máskor meg egy hisztis kétéves.
Tegnap például ez utóbbit játszottuk egy bevásárláskor, próbálkozott ezzel-azzal, nem nagyon zavart a hisztije, nem engedtem neki, sikerült!
A végére teljesen megnyugodott, és vidám, jó kis beszélgetés kerekedett az autóban.

A villanyoszlopon építkező gólyák voltak a téma, egyik faluban feltűnt neki, hogy az oszlopok tetején fém karikák vannak, arra építkeznek.
- Hogy meg ne rázza őket a villany? Nagyon okos volt, aki kitalálta!

Anyunál voltunk minap, megnéztük a régi jégvermet, és végig sétáltuk gyerekkorom közeli meghatározó játszóhelyeit. A jégverem teljesen elvarázsolta. többször elmeséltem neki, mire is használták, emésztgette a hallottakat. A szót viszont nagyon nem bírta megjegyezni.
- Anya, mi is volt a neve annak a lyuknak? - kérdezte meg aznap többször is.

Este, mikor az apja hazaért, nagy lelkesen újságolta neki:
- Képzeld, apa, voltunk a jégperemnél!

A szobájában játszik egyik délután, és az alábbi szöveget hallom:
- Na, végre bevált az atyai szigor!

Egy  este leheveredtünk a kanapéra, dumálgatunk, egyszer csak megkérdi:
- Anya, nézhetek mesét?
- Igen, Panka, ott a távirányító, kapcsold be.
Mire a válasz:
- Én innen fel nem kelek!

Nagyot csavarogtunk, a kosárba kerültek üres csigaházak, szép fehérek, otthon kifestettük őket, közben mesélem neki:
- Vannak olyan országok, ahol megeszik a csigákat.
És, hogy honnan jött, nem tudom, de tök lelkesen elkezdtem magyarázni neki, hogyan dobják a forró vízbe, aztán hogyan szedik ki a házból őket, ésatöbbi.
A gyerek némán tűrte egy darabig, majd halkan megszólalt:
- Anya, ez borzasztó!

Este, lefekvés után még beszélgetünk a sötétben, egyik este megkérdi:
- Anya, ez az ágy ezelőtt hol volt?
- Matyié volt, abban a házban volt, ahol akkor laktunk, mikor ő kicsi volt. Ahol most a Matyi apukája lakik.
- És melyik szobában volt?
- Hát a Matyiéban.
- És a Jutka (Matyi apjának új felesége) mikor ment oda abba a házba?
- Mikor én eljöttem onnan.
- De miért jöttél el, anya?
- Mert már nem szerettem volna a Matyi apukájával élni, hanem az apával inkább.

- Anya, ez nem szép dolog volt!
- Tudod, Panka, ez néha előfordul, hogy a felnőttek később mást választanak maguknak.
- Hát a mi környékünkön biztos nem!

Hát, ilyesmik mennek nálunk most!
Imádom!

Ui: A legjobb majdnem lemaradt!
Ugyancsak a szobából hallom ki minap, a cicával beszélget:
- Nem megnyaltad, hanem benedvesítetted az orroddal az orromat. Az én orrom nem szokott nedves lenni!