Relaxálás fűkaszára

Nem, én most nem a falvakat csendjéből felverő fűnyírókat és társaikat fogom szidni, bár gyanítom, hasonlóra számított a kedves olvasó!

Sőt!

Nálam egy fűkasza hangja nem kizáró tényező, ha egy kis ellazulásra vágyom.

Vallom - és tapasztalom - viszont, hogy semmi sem fogható e téren (mármint ellazulás terén) ahhoz, mint amikor egy kisgyerek ténykedését figyelhetjük.

Apa épp kaszált, a lány meg imádja ezt a hátsó részét a birtoknak, úgyhogy kiültem a ház mellé. és csak néztem...

 Csipeszt talált a kötél alatt, földet túrt vele, aztán csórt még hozzá, és máris egy macskacsalád lettek. Dumált nekik, velük, hogy mit, ezúttal nem hallottam, de nem is volt fontos...

Aztán elszaladt, diót talált, a kezembe nyomta boldogan, majd továbbfutott. 

Megcsodálta, hogy a cica milyen ügyesen mászik a fára, irigykedve nézett utána egy darabig (remélem, hamarosan ő is megy utána), majd elindult a még nagy fűbe elbújni...

Kerítést mászott, bogyót talált (bánatos volt, hogy nem eheti), rohangált, élvezte a természetet, én pedig csak bambultam, és totál kikapcsolt....

Persze eszembe jutott, én is mennyire szerettem ezeket az apró csodákat felfedezni gyerekkoromban, az első ibolyából csokrot szedni, nagy fűben hemperegni, szöcskét, békát fogni, kukoricát csenni babának...

Nem zavar engem az a fűkasza, hadd szóljon! Ezerszer inkább, mint egy város zajai! Szerencsés vagyok, hogy ezt hallgathatom ahelyett!

Nyuszi hopp!

Egy kis hab nekem is jut, tesók?

Hogy szép legyen...

Nyuszi tojta trambulin

Munkamegosztás...

Fügés-mézes...

Fiús elvonulás1.

A masszőr sosem pihen(het)...

Azt a pöcit mégsem lehetett kihagyni (csak a saláta miatt)

Fiús elvonulás 2.

Macskák, és az ő farkaik

Ovis a lány, immáron harmadik napja!

És ami a legnagyobb boldogság nekem, ma már vidáman integetett az ovisbuszból induláskor. Hihetetlen, és nagyon megnyugtató.

Első nap bevittük, együtt apával, sírt, mikor eljöttünk...

Tegnap már a többi gyerekkel ment, a faluban remek kis hozzák-viszik rendszer működik, falubusszal, kísérővel, szinte háztól-házig.

Nehezen tettük fel a buszra, sírás, és társai, kegyetlen volt, de gyorsan otthagytam, azt viszont kilestem, hogy ahogy a sarkon kifordultak, már nem sírt.

Ma pedig már a fenti...

Volt (?) főnököm, Péter mesélte korábban, hogy mikor ők annak idején az első gyereket kiadták a kezükből, és még féltek, és gyengéden, finoman, kevés fájdalommal, lassan beszoktatva szerették volna megoldani, a dolgot, X néni, akihez a gyermek került megkérdezte:

- Miért gondolják, hogy egy macskának kevésbé fáj, ha centinként vagdossák le a farkát, mintha egy mozdulattal tőből, hirtelen?

Nos, ez bennem nagyon megmaradt.

Igaz, hogy minden macska más, igaz, hogy egyiknek hosszabb, másiknak rövidebb  a farka, de én most a hirtelen vágás mellett döntöttem az én kismacskámat ismerve.

És bejött!

Hazaérve aztán rengeteget mesél, látom, hogy imádja!

Persze elsők a macskák, élők, plüssök, virtuálisak, csak ha azok lerendezve, akkor jöhet a duma egészen késő estig.

Húszezres

Első nap az oviban

 Panka ma megkezdte az óvodát.

Régóta emlegeti, nagyon várta, gondoltuk, itt az ideje!

A játszóházas előzmények, és az ő izgatott várakozása szinte garancia volt arra, hogy könnyen megy majd a kezdés.

Aztán a napokban jöttek az ellenkező jelek.

- Anya te leszel az óvónéni!

- Apa megy dolgozni, mi meg ottmaradunk.

És hasonlók.

Hát, bizony volt sírdogálás, mikor otthagytuk, de bízom benne, hogy hamar megszereti ezt a kis közösséget, és ezt a számára nagyon új napirendet, életet.

Születés...

Íme, megszülettek a csodaszép tortatálaim, Róka Kata volt a varázsló. Elmeséltem a kívánalmamat neki, és nemsokkal később előttem voltak teljes szépségükben!

Elmentünk hát megnézni a műveket, Kata anyukája fogadott bennünket, mert ő időközben újabb, egy sokkal gyönyörűbb születés egyik főszereplője volt, kislánya, Dorka megérkezett!

Talán majd az ő keresztelőjén is egy ilyen, anya által készített tálon áll a torta!

Pankának nagyon tetszett a műhely udvara, mindent felfedezett, és egy csini gombával tért haza, aminek hamar megtalálta a legjobb helyet!

Egy kis tavasz...

Elkészült idén az első tál fejessaláta, a kertből, jó sok tökmagolajjal.

Az ablakban a mindenfélék alig várják, hogy a helyükre kerülhessenek.

A fügefa, ami ilyenkor még mély álomban szokott lenni, most hihetetlen mennyiségű apró gyümölccsel várja, hogy a legnagyobb örömben részesíthessen!

Nekem tetszik ez!

Éljen a globális felmelegedés!

Pankarajzok

Fa, alatta a fűben fekszik Panka

Az előző, gyurmás bejegyzés után újra egy alkotós...

A legalsó autóvezetős pár hónapja készült, a többi ma.

Elkezdett színeket használni, ez most új, és ami még új, ami az első képen látható, hogy téma, s kép készült, nem csak rajz.

A harmadik, sárgás képen írás van, ha nem jönne rá a kedves olvasó!

Eper