...balackfa világa."
Hetek óta csak fújja, és fújja a kedves anyáknapi dalocskát, amin generációk nőttek fel, és amin generációk nőnemű felmenői sírdogálják évről-évre könnyesre a zsepit...
És eljött a nagy nap, ünneplőbe öltözött az ovi aprónépe, szülők, nagyik töltötték meg a zsibongót, és várták kíváncsian a kedves kis köszöntő műsort.
Kamerák, telefonok és egyéb vevőeszközök hada tapadt a lurkókra, hogy aztán otthon még sokáig visszaidézhessük ezt a napot.
A mi filmünk elég érdekesre sikeredett. Panka, mint akit most hoztak vissza a földönkívüliek valahonnan, egy messzi-messzi galaxisból, úgy állt az éneklő, verselő kis csapat előtt. Nagyjából fél lépéssel.
Meg se mukkant!
Illetve, egyszer egy - anya - felsóhajtás hallatszott felőle, majd kicsivel később, mikor rádöbbent, hogy a fent említett, nagy kedvencet énekli a csapat, ő is elkezdte. Az, hogy a többiek már kábé a felénél tartanak, nem nagyon zavarta, ő kezdte az elejéről...
Cuki volt!
Aztán jöhetett az elmaradhatatlan fagyizás, utána pedig mindenféle érdekes.
Csak anyut terveztük hazavinni, ott meg persze a játszóteret mindenképp le kellett ellenőrizni! Fehér habos-babosban jól mutatott a homokban...
Játszótér után a szobornál futkosott kicsit, az én egykori színpadomnál, amire azóta nagy virágtartó került. Hányszor csendült fel ott csodás gyerekhangomon a Hull az elsárgult levél című örök! Egy faágra bökött alma volt a mikrofon, én pedig csak fújtam, és fújtam...
Aztán jött az Emi (a gyerekkori nagy barátnő), és felcsábított minket anyukájához, mondván biztos nagyon örülne nekünk. Ez természetesen így is volt! Panka a szokásos kezdeti idegenkedés után pillanatok alatt otthon érezte magát. Juliska néni csodás kincseket pakolt elénk, nagyon szép holmikat horgol, és bár nekem a horgolás nem a szívügyem, ez rögtön megtetszett, valami egészen más, mint amit horgolás címszó alatt eddig megszoktam! Remek ízléssel összehangolva a vászon, és a horgolás! Panka egy nagyon cuki kis táskával, én pedig egy kenyértartóba való kendővel térhettem haza (rögtön bele is "próbáltam" a nemrég kisült kenyeremet).
Még itt sem volt vége a a csodáknak,
állatkertbe mentünk! Juliska néni szomszédjában az udvar egy elkerített
részén csodás madarak illegetik magukat, élükön egy pávával. Nem
mindennapi látvány egy falusi udvaron.
Miután
nagy nehezen innen is továbbálltunk, anyunál megvacsiztunk, aztán
indulás haza. Hazafelé még egy rövid látogatás a másik mamánál is, és
erre a napra befejeztük a csavargást.
Ami
pedig a nagy csavargás közben folyton visszatérő elem volt (Emi ölében,
autóban, játszótéren, anyunál), ugyan, mi lehetett volna más, mint a kedves dal:Öltözzetek új ruhába,
Anyák napja hajnalára.
Illatosan.
Zúgja az erdő, susogja a szellő,Üzenik az ágak, lombok:
Légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése