Hurrá(?) nyaralunk!

Két hét Badacsony!

Nagyon vártuk - én azért kicsit félve - az idei nyaralást. Most a nyár elejére jött össze a pihi, de az idő szempontjából egy szavunk sem lehetett! És sok más egyéb is nekünk kedvezett. Még nem volt itt a hivatalos szezon, így az első héten például alig volt ember a strandon, a badacsonyi "rablósoron", stb.

Az első napokban még nem tört ránk a kánikula, így remek volt az idő például az állatkerti sétához!

Pankának nagyon tetszettek az állatok, főként a kisebbek - kacsák, madarak, nyuszik - de egy idő után látszott rajta, hogy a befogadóképessége határát túlléptük. Ennyi és így neki bőven elég volt, majd ha nagyobb lesz, még több érdekességet nyújt neki egy ilyen hely.

A vízben, ahogy sejtettem, semmi gát, korlát! A karúszót alig bírtuk ráadni, csak gázolt be a nagy vízbe, és ha elbotlott, kirángatás után két köhintés, egy nagy levegő, és ment tovább!

A legfontosabb tevékenysége azonban az egész nyaralás alatt, legyen az a strand, egy bevásárlás, vagy a háznál mégiscsak a kalandozás volt, akárcsak itthon. Csakhogy ott teljesen mások voltak a feltételek, és egy perc pihi nem volt mellette. Na, kb. ilyesmire gondoltam, amikor kicsit félve indultam neki az útnak...

A második hét közepe fele már kezdtem bekattanni :)

Az én nagyonkedves Paárom természetesen folyamatosan loholt utána, vitte sétálni, stb. mégis, a végén már nagyon kívánkoztam haza! Összességében azért, minden nyűgöm és panaszáradatom ellenére jót nyaraltunk! Állandóan együtt voltunk, esténként nagyokat sétáltunk, húgomékkal "bandáztunk", élveztük a hatalmas sárgabarackfa finom gyümölcsét!

Néhány szó strandról, Szép-kártyáról, egyebek...

Nagyon szeretjük a tomaji strandot, maximálisan megfelel az elvárásainknak, most mégis a györöki strandon töltöttük a strandidőt. Egyrészt, mert nagyobb, sokkal több ez-az van, és emiatt Pankának a kalandvágyát sokkal jobban kielégítette, másrészt pedig mert itt végre tudtuk használni a Szép-kártyánkat. Vehettünk rajta strandbelépőt, és használhattuk egy jó kis helyen, a Parti csókában is, mindenfélére, fagyira, palacsintára, jóféle kajcsikra. Ez itt talán kicsit a reklám helye is, mert megjár ennek a helynek.

A személyzet minden tagja nagyon kedves, barátságos, finomakat ettünk. És egy apróság, ami feltette az i-re a pontot: egyik nap palacsintáztunk, és amikor fizetni szerettünk volna, épp nem működött a Szép-kártyás rendszer. Élből az első reakció az volt, hogy úgyis jöttök holnap is, majd akkor fizettek.... Hiába mondtam én, hogy van énnekem pénzem, kifizetem, de nem! És mindezt néhány napi "ismeretség" után. Jól esett ez a fajta bizalom!

Amúgy a strandon több helyen is tapasztaltam ezt a fajta hozzáállást, úgyhogy jövünk még az idén egyszer kétszer, tuti!

Panka másfél éves lett!

Egyrészt hihetetlenül gyorsan elreppent ez az idő, másrészt pedig annyira sok minden belefért! Sokszor idézgetünk fel Pankás-dolgokat régebbről, amiket szinte el is felejt az ember. Kis cukiságait, sajátos dolgait. Nagyon jó kibeszélgetni, felidézni.

Aztán ahogy múlnak a régiek, jönnek újak.

Most például az én vénséges vén másfél éves lányom elkezdett rongyival aludni!

Annyira szeret este bemászni az ágyunkba, és a mi ágyneműnket magára húzni, innen jött az ötlet egy kis anyapótlékra, megkapott egy kispárnahuzatot a mi szatén ágyneműnkből. Nagyon boldog vele, tőle, szertartásosan a nyakáig húzza, úgy készül elaludni az ágyikójában. Ami persze még mindig 2 centire van tőlem, meg tudom simizni, ha szeretné, vagy ha éjszaka igény van rá, takargatom, cumit kap, egyebek.

S hogy mivé cseperedett ez a gyönyörű leányka? Igazi önálló akaratú kishölggyé! Igen, akaratú…most kezdődik számunkra az igazi erőt próbáló munka. Eddig mint egy kisangyal, olyan volt, minden csodálatosan ment, nem volt soha szükség a türelmünket próbálgatni. Most akad! De nem sokszor szerencsére. Vannak napjai, amikor próbálgat, kóstolgat…huncut pillantásokkal veti bele magát a kert ágyásaiba, és tapos, és kacag, vagy ugyanezt a virágágyáson, vagy épp a virágokat tépkedi kinn, vagy benn a lakásban. Felemelem, odébb viszem, elterelem a figyelmét, ez egyelőre működik. Féktelen, élvezi a szabadságot, látszik, hogy nem voltak korlátai. Vannak tiltások, de kevés, azt igyekszünk tartani. Ő is tudja, ha olyasmit tervez csinálni, jó előre bejelenti, messziről halljuk, hogy: neeeeemnem. Ez a szabadság azonban néha visszaüt, akár a szó szoros értelmében is. Minap vásárolni mentünk, egy ruhaboltban szaladgált fel-alá, és bár ott voltam mögötte, egy pillanat alatt belesétált a kirakatba, lepattant róla, majd zokogni kezdett. Nem futott, nem fájhatott neki, ott voltam, mellette, egyszerűen belesétált. Persze minden szem ránk, én pedig ölbe vettem, simogattam, és mondtam neki, hogy nincs baj, minden rendben van. Nem menekültünk ki a szituációból, csak mikor megnyugodott, akkor mentünk ki a kirakaton kívülre, és megmutattam neki a kirakat babákat, akiket meg szeretett volna nézni, ami miatt nekilódult. Azt hiszem, ha ez régen, valamelyik másik gyerekemmel történik, szemlesütve menekülök ki onnan, most pedig abszolút nem érdekelt, mit mondanak, mit gondolnak, Pankát szerettem volna megnyugtatni. Szerencsés vagyok, hogy ezt most már így tudom kezelni, ami nagyrészt a leánykának köszönhető, nincs sok kezelendő helyzet, így könnyű. Másrészt persze a koromnak, teljesen más negyven felett egy kisgyerekkel. Kicsit csendesebb, odafigyelősebb.

Babázik. Viszi, babakocsiba teszi, eteti, újabban vetkőzteti őket, szeretgeti, puszit ad nekik. Aztán persze, ha az „élet” úgy hozza, nagy lendülettel elhajítja, hogy az érdekesebb dolog felé induljon. Másik nagy kedvenc a kisautó, jön-megy vele a lakásban, udvaron, mindig ott van valahol mellette, hogy ha úgy adódik, rápattanhasson. Szeret velünk lenni, de jól eljátszik egyedül, mellettünk. 

Ja, és rengeteget dumál. Vajh kire ütött? Egész nap be nem áll a szája. Nagyrészt még halandzsa nyelven nyomja, de már nagyon sok szót tud, ha elkezdeném számolgatni, legalább 20-30 körül. Már nevén nevezi a családtagokat, ismerősöket, állatok, tárgyak neveit tudja. Vannak saját szavai is, ahogy annak idején a nagyoknak is, pl kvvvé, azt jelenti: szeretlek...senki ne kérdezze mi ebben a logika :)

Nagyon szereti a gyerekeket, főként a nála nagyobbakat.
Levente, a szomszéd kisfiú az imádat legfőbb céltáblája, aminek azért nem minden megnyilvánulását - puszi, ölelgetés - tolerálja egyformán, de nagyon jól eljátszanak egymással. Panka állandóan figyeli, utánoz dolgait, és alakulgatnak az erőviszonyok is, ahogy kell.
Emlékezik helyekre, dolgokra, emlegeti a mamát, ilyenkor felsorolja, hogy ott van a mama, papa, Fickó kutyus...
Nagyon jól a tudtunkra adja, ha valami óhaja van, legtöbbször valamelyikünket kézen ragadja, és odavonszolja, ahol a kívánat tárgya van - csaphoz, ha inni szeretne, stb...

Ja, és nem mellékesen: imádja az apját!