Jelmezes

Közeleg a farsang, Pankával jelmezen agyalunk.

Nagyjából két héttel ezelőttig nem lehetett kérdés, hogy Elza...

Aztán egyik nap az oviból hazajőve azt mondja:

- Nem leszek Elza farsangon, anya!

- Miért?

- Óvónénik azt mondják, nem szeretik ezeket a hercegnős jelmezeket. Inkább nyuszi leszek, mert Manyi néninek az volt a jele, mikor ovis volt.

Tetszik a dolog, mert nekem is sokkal kedvesebbek azok a régi ovis, iskolás farsangok, ahol a jelmezek mögött látszott a gondolkodás, a közös munka, a szellemesség. Most pedig, ha bepillantunk egy oviba, szinte nem is látunk mást a lányoknál, mint a készen vett királylányjelmezek sorát.

Persze, mennyivel egyszerűbb lett volna valahol egy Elza jelmezt beszerezni, mint varrni valamit, de még így is ez az, ami jobban tetszik nekem.

Tegnap este ülünk a kanapén, Bence, Panka, én, és Panka a teszkós újságban egy csokor színes álarcot pillantott meg. Láttam, nagyon tetszik neki, és rögtön rákezdte:

- Nem is nyuszi leszek, kell egy ilyen álarc!

Megy az ötletelés, mi legyen akkor a gyerek, millió ötlet, a távirányítótól a fogkrémen át a hamburgerig.

- A hajamba fessünk rózsaszín csíkokat, és egy ilyen álarc.

Innen már csak egy pillanat, és megvan a terv, szivárvány!

Kicsit módosítunk, finomítunk, és Panka már rohan is megtervezni a szivárványhercegnő jelmezt.

Szerintem zseniális!

Az álarcot az újságból vágta ki, és ragasztotta fel, és az a körömlakk!

Pankás

Az év utolsó bevásárlására indultunk, mondom Pankának, hogy elmegyünk Zalaegerszegre, ha van kedve játszóházazhat, amíg mi a bevásárlást intézzük.

Természetesen díjazta az ötletet, majd megkérdezte:

- Ugye, vesztek nekem valamit?

- Mit szeretnél?

- Hát, valami játékot.

- Panka, most volt karácsony, egy csomó játékot kaptál. Egy ideig nem veszünk játékot.

Néhány másodperc gondolkodás után megszólal:

- Megyek, csinálok egy húsvétvárót.

Elvonul a szobájába, kis idő múlva kikiabál:

- Anya, ma hányadika van?

- Harmincadika

- Köszi!

Aztán újra csend, majd megjelenik ezzel:

Elsőre, úgy hirtelen nem fogtam fel, aztán hamar felfedeztem benne a rendszert.

Jobbról balra - senkitől nem tudja, milyen irányban kellene, nem tanítgatjuk ilyesmire - a négyzethálóban sorban a számok. Néhány fordítva, meg a hetes nincs áthúzva, emiatt elsőre egyesnek néztem.

Szerintem ez egy öt évestől zseniális! A kézzel rajzolt négyzetháló, a számok, minden!

A végén pedig egy kis húsvéti rajz.

Azért azt megkérdezte, szerintem ennyi nap elég-e húsvétig, majd miután megnyugtattam, hogy ez így tökéletes, azonnal kiikszelte a harmincast, és betette a vitrinbe, ahol a karácsonyvárója van évről évre.
Úgy gondolom, a harmincas után pár számot kifelejthetett, amiatt lehet a zsúfoltság, és imádom, hogy az ötvenestől kivirágzik minden, remélem, valóban így is lesz!

Alkot és cuki

Ezekkel a mézesekkel még adós voltam. A második szériában készültek, és szerintem hihetetlenül csodálatosak lettek. Panka elé odatettem néhány színű mázzal töltött kis kinyomózacskót, és íme:

Mostanában a cicák mellett királylányok is rajzolódnak, és gyönyörű, színes rajzok születnek.

És hát az első hó, és az abból készített hóember is annyira Pankásan cuki, hogy nem maradhat le!

Karácsonyról

Szűk körű, fájdalmas...
Na jó, ennyire nem volt drámai a helyzet, csak...

A szokásos menettel terveződött, Matyi viszont az apjánál maradt másnapig, Bence betegeskedésre hivatkozva távolmaradt, így apa, anya, a kiscsaj, meg persze anyu voltunk itt szenteste.
Gyorsan elkészíthető vacsit - csőben krumplis, csirkecombos cucc pároltkáposztával - dobtam össze, mert Bence fiamhoz hasonlóan én sem voltam túl jól.
Aztán estére olyan iszonyat hátfájás kerített hatalmába, hogy csak nyűglődtem az ágyon, szóval minden volt, csak kellemes nem.
Pankának idén úgy döntöttünk, hogy a szokásos nagy Lego helyett inkább sok apró, ám érdekes dolgot ajándékozunk. Két kis figura a kedvenc Jégvarázs meséből, üvegfesték, egy kis gombaházikó bútorokkal, könyv, kenyérpirító a kiskonyhába, és egy kisebb Lego (az azért kell).

Telitalálat volt, egész szünetben megvolt az elfoglaltság, hol egyik, hol másik újdonság volt a kedvenc.
Örült is a többféle dolognak, cukin megjegyezte:
- Anya, mennyi mindent kaptam!
Került a szobájába egy aprócska kis fa is. Már tavaly és az idén is mondogatta, hogy neki a Jézuska kicsike fát hozzon. Aztán mikor ezt a csöppkét megpillantottuk bevásárláskor, azonnal összenéztünk az én életem Paárjával, és már hoztuk is!

Azért polgárpukkasztásnak készült egy ilyen:

Nemrég festettem ki a nagyszobát, és a szekrény tetejéről lepakoltam, leporoltam az eddig összegyűlt dobozokat, és már akkor tudtam, hogy ilyen sunyi módon elkövetek vele egy fotózást.
Az aláírt szöveg amiatt keletkezett, nehogy valaki véletlenül komolyan vegye, látszódjék, hogy fricska akar lenni.
Hát, sajnos nem sikerült...
Ez talán nem az én hibám.
Aztán persze volt mamához, unokatesókhoz menés, meg unoka jövés, és minden ami kell, meg a hátfájásra mandulagyulladás, de mégiscsak karácsony volt, szerettük, szép volt!

Mesés

Varázsvíz - Büki mesekönyvet mutattak be a könyvtárban

.12.22. - 00:10 | Büki László 'Harlequin'

A mese kortalan, gyermekként és felnőttként is ugyanúgy szeretjük olvasni őket. Most kiderült, hogy írni is! Az ország különböző pontjairól, de még a határon túlról is érkeztek mesék a "Büki mesék ma, másképpen" című meseíró pályázatra. A legidősebb meseíró 68, a legfiatalabb 8 éves volt. A beérkezett 58 pályaműből 29 került a Varázsvíz című kötetbe, melyet december 20-án mutattak be a nagyközönségnek a büki könyvtárban.

Büki mesék ma, másképpen címmel meseíró pályázatot hirdetett március elején Bük város 750 éves évfordulója alkalmából a Művelődési és Sportközpont, Könyvtár. A pályázat szempontja volt, hogy minden mesekedvelő tollforgató olyan képzelet szülte történetet kellett írjon, melynek legalább egy szereplője vagy helyszíne régi büki mesékből ered. Ehhez forrásként a 'Répce mente meséi és mondái" című 1996-os kiadvány szolgált, illetve folyamatosan felkerültek ebből a régi mesék a pályázat facebook oldalára is.

A könyvet Tóth Tamás művelődési központ igazgató, Haizler Lászlóné könyvtárvezető és Farkas Csaba, a Szülőföld Kiadó ügyvezetője ismertette a könyvtárat megtöltő közönség előtt.

"Nagy öröm számomra, hogy ezt a könyvet karácsony előtt sikerült kezünkbe venni. A magyar népi kultúra gazdag népmesékben, de mindig fontos, ha egy városi könyvtár, egy közművelődési intézmény - akár pályázatból, akár egy jó ötletből - létrehozzon valamit, amit örökül hagy. A pályázatot beküldők átolvasták a régi Répce-menti meséket és picit átgondolva új meséket szőttek belőlük" - mondta el Tóth Tamás nyitóbeszédében. A könyv méltatásaként megemlítette: "amellett, hogy átdolgozott büki meséket tartalmaz, tartalmazza azt a szellemiséget is, ami a könyvtárat jellemzi: mindig valami újon, valami szépen, irodalmin törik a fejüket az itt dolgozók. Ha erre a könyvre ránézünk, akkor a büki könyvtár szellemiségét is látjuk benne."

Haizler Lászlóné könyvtárvezető Boldizsár Ildikó meseterapeuta gondolatait hívta segítségül a könyv méltatásához, miszerint a mese nem használja a megvalósíthatatlan fogalmát. Ha a hős valamit el akar érni, megtalálja hozzá a megfelelő formát és a lehetséges erőit, ugyanis azok nem rajta kívül, hanem benne vannak.

"Abban, hogy a mai délutánon egy könyvet tarthatunk a kezünkben, nagyon sok olyan mesehős vett részt, aki nem ismerte a megvalósíthatatlant." - emelte ki Haizler Lászlóné.

Farkas Csaba, a könyvkiadó vezetője elmondta, szíve szerint az összes mesét betette volna a könyvbe, ám a történetnek - stílszerűen: a mesének! - nincs vége, hiszen egy bővített kiadásban, új mesékkel kiegészítve talán még erre is sor kerülhet.

A 29 mese közt találunk tréfás mesét, állatmesét és van olyan is, ami egy történelmi időutazáson viszi át az olvasót Bükön. Ez utóbbit egy 68 éves kecskeméti pályázó írta.  Lapunk publikátorának, Rozán Eszternek két meséje is bekerült a kötetbe.

A könyvből  Spilenberg Maja Andrea, Boda Zsuzsanna és Nika Róbert olvasott fel egy-egy mesét. A kötetet Haizler Bence és Sulyok Dorisz rajzai díszítik, a szerkesztés Pernyész Dóra munkáját dicséri. 

Díjazottak:

Iskolások:
1. helyezett: Spilenberg Maja Andrea - Bük
2. helyezett: Karcsics Kitti - Bük
3. helyezett: Koszorús Bence Levente - Mosonmagyaróvár
Különdíj: Balogh Annamária - Sajtoskál
Különdíj: Bérci Dorka – Veszkény

Felnőttek:
1. helyezett: Nagy Krisztina - Nagyákos
2. helyezett: Kántor „Döbrössy" Péter - Tatabánya
3. helyezett: Kőpataki Katalin - Budapest
3. helyezett: Schmidt Edina - Budapest
Különdíj: Némethné Rédecsi Regina - Bük
Különdíj: Szalai-Horváth Barbara - Bük
Különdíj: Edua Szuen (Siklós Imre) - Kecskemét

Családi különdíj: Fábián Krisztina - Áy Róbert Gábor - Áy Krisztina - Abádszalók