Repül az idő...

...és elmúlt a decemberi szülinap, a tortával, amit az akkor épp kedvenc Miraculous mese ihletett, és amelyik mese óta épp a negyedik kedvenc van már soron...

...és elmúlt a karácsony, nagy családdal, maminál közös vacsora szent este, itthon másnap gyűltünk össze...

....és múlnak a hetek, a kreatív hetek, Panka egyre izgalmasabb dolgokat készít, alkot, hol épp hajlítható szívószálból készül dönthető napozóágy, hol a boltban beszerzett dobozból babaház.

Én pedig egyre ritkábban szánom rá magam, hogy beszámoljak ezekről.
Egy örökké csacsogó kedves nagylány, aki olyan hihetetlenül édes, remek beszélgetőtárs, és hihetetlen humora van.
A hisztik...egyre kevesebb, de az intenzitása mit sem csökken. Ha hirtelen valaki kizökkenti abból, amiben éppen van, vagy amibe éppen szeretne lenni, azonnal robban. Két ilyen pokolbakívánós közt viszont egy gyönyörű angyalka, csak nézem, és örülök, hogy az "enyém".

Sosem unatkozom mellette, ha másért nem, hát a hasonló kis szösszeneteink miatt:

Panka játszik, egyszercsak megüti a fülemet:
- Cicahártya
Rögtön kérdezek:
- Panka, minek a cicáknak hártya, mikor utálják a vizet?
- A Csipke (egyik cicus neve) tud úszni!
- Honnan veszed?
- Hát nyáron beletettem a medencébe.
- Őt is?!
(Korábbi években nagy előszeretettel úsztatta a fiatal macsekokat, azt hittem ezt a szokását elfelejtette, ezek szerint nem)
- Igen, de csak a Csipkét, és képzeld, szépen kiúszott!
- Panka, az, hogy szerencsétlen állat kapálózik az életéért, az még nem úszás!
- De anya, szépen a víz tetején volt, és nem is nyifogott!