Tekergő

 A hosszúhétvége két utolsó előtti napjáról lesz itt szó, amikoris a megszokott otthon nyűglődés helyett után, nekiindultunk, és csak mentünk, ad hoc (ad hopp) jelleggel, amerre épp kívántuk.

Úgy kezdődött, hogy tortát vittünk egy kedves ismerősnek Szőcére, aztán útba ejtettünk egy kedvenc fagyizót Zalalövőn, majd Pankának játszóterezéses ingere támadt, így hát irány Őri játszótér, aztán jött az ötlet, hogy ugorjunk el Szentgotthárdra boltügyileg, ahol egy kellemesen büdös utcai gumiszaggatóba csöppentünk, majd az estét Hétrétországban zártuk, Ferenczi Györgyék koncertjével.

Másnap délután baráti társaságilag a Vadása tóhoz mentünk egy évadzáró halevésre, Panka persze egy esti fürdőzéssel koronázta meg a tó körüli levezető

sétát!

Hazaindulva hirtelen felindulástól vezérelve Körmend felé vettük az irányt, ahol a létező legjobb helyről, Rába parti töltésen ücsörgős, tömeg elkerülős helyről néztük végig az igazán pazar ünnepi tűzijátékot!
Ilyesmik vannak, ha az ember nem tervez agyon!

Medence-paahti

 Először volt műköröm építés gyurmából, aztán csúszás, csajos napozás, miegymás...

Pankás

Apa a nappaliban tévézik, egy pasi egy cellában ül, Panka ellibben előtte, jól megnézi magának a jelenetet, majd megszólal:

- A bácsi kalitkába kerűűűt!

Más

Hétrétezünk, persze játszóház ide, játszóház oda, a csaj a kedvenc faautóban köt ki.

Többen körbejárják, fotózzák, aztán beszédbe elegyedünk egy társasággal, elmondom nekik, hogy ez valójában egy kétéltű járgány, vízen, szárazon használható, akár a világvégére is el lehet vele menni.

Egy férfi erre megkérdi Pankát:

- Akkor te most világgá mész?

- Igen!

- És hol van a vége a világnak?

Igazán rövid gondolkodás után a lány rávágja:

- A bótnál!

(igazi csaj, és anyja lánya...)

Gólyahír

Pankát nagy boldogság érte a napokban!

A módszeresen hozzánk szelidített, már szinte saját cicának tekintett tigris, hazahozta első kölykét, majd begyűjtöttük a többit!

Tudtuk, hogy valahol vannak, sejtettük, hogy a közelben, sőt, én szinte biztosra belőttem a helyszínt, és igen, ott voltak!

Nyaralásra indulva pocakos volt még a macs, mikor visszaértünk már nem... 

Vártunk, és nagyon kíváncsiak voltunk, mikor, hogyan, honnan...

Tegnapelőtt kezdődött...

Panka az udvaron játszott, kimentem, és a járdán ült, előtte e cica, és ahogy közelebb mentem, látom, hogy egy icike picike cicust simogat! Ott volt az első...

Élvezkedtünk, szeretgettük, merthogy lehet! Az első pillanattól olyan barátságos, hogy hihetetlen! Szalad utánunk a fűben, bármerre megyünk, mászik fel az emberre!

Estére kitaláltuk a helyét, beletettük... 

A nagy nélkül, egyedül találtuk reggel. Aztán a gyönyörködés közben az én párom egyszercsak kérdi: - ő volt az? Nem, nem ő cincogott! Ez egy másik! Indulás a hang irányába, és ott, ahol sejtettem, ott volt egy második. 

A szomszédos kocsma melléképületének tetején. 

Nem volt egyszerű... Hallottuk, de nem láttuk, valahova be volt szorulva, bújva. Hoztuk hát az anyukát, erre azonnal előjött! Gyönyörű, koromfekete kistesó a tegnapi cirmos mellé. Hazavitel, örömködés, simizgetés, ismerkedés, aztán újra egy kis cincogás, ez pedig szinte a fejünk felül... A saját melléképület padlásról. Apa  a megszokott rutinnal létrázott, mentett. 

Újabb cirmos, gyönyörű!

A családegyesítés remekül sikerült, az anyuka kis fenntartásokkal, és nem kevesebb munka árán lassan beszokott hozzájuk a dobozba, azóta elválaszthatatlanok!

Imádjuk őket nézni, Panka a szánkóját kapta meg melléjük padnak, én egy másik padon ücsörgök, és csak vagyunk, és nézzük őket.

Természetesen haláli jófejek! Alig nyiladozik a csipájuk, már a szökésen jár az eszük. Pankától kaptak mindenféle játékokat,  kutyát, macskát, no meg ott vannak egymásnak, megy a cuki móka, bohóckodás ezerrel!

Panka nem nagyon kéri már, hogy vegyem ki őket, nézegeti, megsimizi kintről...

A történethez hozzátartozik még, hogy a csaj mostanában azért nem teljesen angyal a macskához viszonyulás tekintetében, a rémcuki, negédes simizés, és ajnározás gyakran torkollik fojtogatásba, farokcibálásba, úgyhogy nagyon résen kell lenni vele. A nagy ha hagyta, ő baja, a kicsik viszont még kicsik!

Készült hatszáztizenkézeterötszázhuszonhét fotó, néhány mellékelve...

Kicsikét...

Kedves olvasó!

Képes vagy még úgy megenni egy lédús őszibarackot, ahogy egy gyerek teszi? Hogy nem törődsz semmi mással, csak a barackkal? Hogy le van ejtve, hogy folyik, csöpög, ragad, akkor is csak az ízére koncentrálsz? Ugye, nem nagyon?

Pedig mennyire kellenének felnőttként is ezek a mindent kizáró, mindenre fittyet hányó pillanatok! Csak egyre nehezebb...

Embert próbáló napok vannak mögöttünk, olyan meleg napokat heteket éltünk egy jó ideje, amihez nem vagyunk szokva, és ez bizony mindenkin meglátszott!

Tüneménypanka, aki persze épp a "hisztisdíva" korszakát éli, de alapjáraton viszonylag enyhe fokozatban, most rákapcsolt. Emellé párosultak az én időnként előtörő iszonyatos légszomj, és "megakarokhalni" hullámaim. 

Ja, és hogy még ez se legyen elég, megfejeltem jó kis bevállalásokkal; kamratakarítás, lekvárfőzés, torták, miegymás...

A tegnapi nap végére olyannyira cefetül voltam, és olyannyira elviselhetetlen, hogy ha nem jön ez a jó kis hideghullám, robbant volna minden körülöttem! 

(Így is elkövettem néhány beszólást, ezt-azt, amit visszacsinálnék szívesen.)

De itt van, tralalla megjött, normális az idő, egy kicsit lassítunk, és talán megúsztuk a nagy ősrobbanást!

Wokos-Vifonos

Van ez a Vifon nevű szörnyedvényesen mű tésztaleves, amit én történetesen imádok, három perc alatt kaja, ha épp nincs semmi, és ennék, meleget.

Nagyjából ötven forintba kerül, szóval óccsó is, van belőle bespájzolva mindig.

Namármost. Mivel, mint említettem, három perces kaja, arra is jó, hogy mondjuk egy wokos sült zöldséges tészta tésztáját ebből készítsem el. 

Jelen esetben öregre vágott hagyma, káposzta, cukkini (főként a zöld héjas részre összpontosítva), fekete trombitagomba (remek, roppanós, fincsi gomba ezekbe a cuccokba kiválóan illik, és az erdőben beszerezhető...), zöldbab, és minimális paradicsom, annak is a héjas része (kizárólag a színe miatt kerül bele).

Szójaszósszal, sóval, curryvel pirítva, sütve, majd hozzá a tészta. 

Villámgyors, nagyon finom!

Pankás

Még bírjuk...
Hol egy kis strand, hol a viszonylag még hűvös lakás, hol pedig az udvar fellocsolása megy.
Néha a kis felmosójával mossa fel a fél udvart, máskor simán öntöz.
Jön, megy lakásból ki, lakásba be, víz, bringa, homok, tévé...
Az igazán nagy meleget csak esődzsekiben, és téli cipőben viseli!
A nap végén orvosilag leellenőrzi  a család állapotát, mindenki rendben van-é.
Aztán este a csillagnéző!
Jó ideje minden este pokrócon hanyatt dobjuk magunkat egy órácskára úgy tíztől tizenegyig, és bambuljuk az eget, meg jókat beszélgetünk.

Panka hol fekszik velünk, hol mászkál, hol "ez nem kényelmes" - felkiáltással bevonul, hogy másfél perc múlva kivonulhasson.
Mert persze vele van a teljes elalvós menetfelszerelés, állatok, kispárna, rongyi...
Nem tudom, ezeknek az esti kis felfrissüléseknek köszönthető-e (merthogy ilyenkor egészen hűvös van ám már odakinn!), de újra akkorákat alszik mindenki, mint szeretne! Kivéve a családfőt, aki munkába járás miatt ezt nem teheti.

Pancsolós - Lenti Termálfürdő

Tegnap, minden eddigi előítéletünket leküzdve, medencés fürdőbe mentünk Pankával!

Előző nap leugrottunk délután a Balcsira, jó volt, meg minden, de kicsit messze van, meg már akkor is vacilláltunk ezen a Lenti-témán, de akkor még erősebb volt a "normális" víz utáni vágyakozásunk. Most viszont egy késői, néhány órás csobbanásra vágytunk, Lenti pedig közel van, megnéztük hát magunknak!

Hogy a hétfőnek köszönhető-e, majd elválik, hisz megyünk még, ember nem sok volt, ez tetszett.

A víz meleg, ez annyira nem, bár a minap a Balaton sem volt hidegebb semmivel!

Mivel előzőleg már nézelődtünk a neten, Panka nagy kíváncsisággal várta, hogy a békacsúszdát becserkészhesse, és valóban nagy siker volt!

Kipróbáltunk minden egyéb medencéket is, amit szintén élvezett, volt játszóterezés, és persze a lángos sem maradhatott ki a teljes élmény megszerzéséhez!

A gyerekmedencében a karúszók villámgyorsan lekerültek, volt néhány búvárakció, de felállt belőlük gyorsan és ügyesen, és semmi gond, ment tovább.

Apa közben ellógott úszni a szomszédos nagymedencébe, anya meg a többi anyukával medenceszélen, béka mellett, nyakig a kisvízben...

Paárommal elhatároztunk a fentiek okán, hogy körülnézünk egyéb közeli fürdőhelyeken is a közeljövőben, feltérképezzük a kínálatot.

Ami itt tetszett:

Hatalmas, árnyas fák borította füves tér, kellemes medencék, a gyerek imádja!

Kulturált, tiszta és elégséges öltözők, wc.

Aki erre kívánkozik, büfézhet, vásárolhat a strand területén.

Ami kicsit nem:

A meleg víz, bár be lehet sétálni a fedett uszodába egy igazi felfrissülésre.

Az ár természetesen borsos,  de nagyjából minden hasonló helyen ebben az árfekvésben mozog.

Ami nem annyira:

A játszótér nagyon szegényes, a Balatonon a kisebb strandokon is sokkal gazdagabb a kínálat etéren.

Ami még fura volt, hogy az élménymedence "attrakciói" időszakosan működnek, nem tudom, más hasonló helyen ez hogy van, itt hatalmas tumultus várakozik egy egy felbuggyanó vízsugárra, stb. Látszott a rutin! :)

Összességében tetszett a hely, közelsége kompenzálja a befizetendőt, máskor is jövünk!