A gyilkos kemó, avagy nyalogassunk inkább citromot?

Az internet rohamos terjedése rengeteg önjelölt újságírót, pszichológust, orvost, pedagógust és még a jó ég tudja ki mindenkit nem termelt ki nekünk.

Roppant boldogító tudat, hogy ha gondunk van a gyermekneveléssel, ha fáj a hátunk, ha nem találjuk a tuti karácsonyi bejgli receptünket, csak leülünk a gép elé, és máris profik egész hada ontja ránk a tuti, és természetesen hiteles megoldásokat!

Az internet csakúgy, mint oly sok más dolog az életünkben roppant áldásos tud lenni, ha okosan használjuk, ugyanakkor veszélyes fegyver is lehet, ha odavetjük magunkat elé kitárt karokkal, előre düllesztett mellkassal!

Jómagam legtöbbször egy félmosollyal nyugtázom az olyan szenzációs híreket, amiket hetente nyomnak az arcomba öles betűkkel és megszámlálhatatlan felkiáltójellel, aztán két nap múlva már senki nem beszél róluk.

Ez a citromos cucc, ez viszont itt kering hónapok óta, osztja boldog-boldogtalan, és mindenki roppant okos, és hozzáértő módon terjeszti az igét, miszerint a rákból való kigyógyulás egyetlen tuti, és roppant egyszerű módja a citromevés, ellentétben a kemóval, ami egyenes út a biztos vég felé!

Kicsit több mint fél éve kezdődött, húgoméknál ültünk boldogságos nyugalomban a Balaton-parti ház teraszán, mikor hirtelen megkérdezte, beszéltem-e a nővérünkkel, tudom-e hogy daganatot találtak a hasában. Hidegzuhany volt a javából! A mi családunkban nem nagyon szokás betegnek lenni, a gyógyszercégek és az orvosok éhen halhatnak mellettünk, ha bármi apró gondunk van, nagy előszeretettel nyúlunk a természet gyógyító szereihez, egyszóval ehhez hasonló hírekre nem vagyunk felkészülve!

Aztán a többi jött, mint az özönvíz… Vizsgálatok tömkelege, majd a műtét. Rengeteget beszélgettünk mindeközben, biztattuk, mellette voltunk, ő pedig egy örök vidám és optimista csaj, úgyhogy végig a legjobbakra készültünk.  Mikor a műtét előtt hívott, hallhatóan rossz passzban volt, a főorvos elmondta neki a műtéti kockázatokat, és az ilyenkor szokásos dolgokat. Nővérem sírva sorolta, hogy kiveszik a méhét, petefészkeit, még vakbelét is! Ezen volt a legjobban megütközve. Mi persze nyugtattuk, dehogy veszik ki ezeket mind, csak bebiztosítják magukat, ha bármi okból mégis vinni kell a vakbeledet, rajtuk ne keresd!

A műtét ideje alatt folyamatosan együtt volt telefonon a család, hosszúra sikeredett a műtőben töltött idő, s mint kiderült, tényleg… még a vakbelét is…

A nőgyógyásza megnyugtatta, a műtét alatt minden a legnagyobb rendben zajlott, és – bár a szövettanra várni kell - ránézésre úgy érzi, semmi gond nem lesz. Aztán zsebre vágta a zsebre vágni valót, és elutazott nyaralni…

Hihetetlen gyorsasággal gyógyult a heg, mire az eredmények megérkeztek, a nővérem hasán alig volt látható nyoma a beavatkozásnak. Az eredmény viszont sajnos aggasztó volt. A daganat rosszindulatú. Jó hír volt azonban, hogy körülötte minden tiszta, úgyhogy fellélegeztünk, vége, ő győzött!

Furcsállotta is néhány nap múlva, hogy miért hívják az onkológiáról, miszerint várja a főorvos egy beszélgetésre a továbbiakat illetően. Ő is elmondta, hogy a daganat körül minden teljesen rendben van, és hogy ilyen esetben nem is lenne semmi további tennivaló, de mivel az a kis gikszer (ez volt a pontos szóhasználat!) történt a műtét alatt, egy hat alkalmas kemoterápiás kezelést javasol, csupán megelőzésképp. Felsorolta, mi mindent okozhat ez a patkányméreg (szintén pontos szóhasználat!), rosszullétek, haja elvesztése, stb., de a nővérem nem volt már ott érdemben, csak egy hatalmas kérdőjel lebegett előtte, ugyan, miféle gikszer?

Igazából soha nem tudtuk meg, az orvosa szerint semmi gond nem volt ott, csak mivel nagy volt a daganat, ez a megszokott eljárás.  Más forrás szerint a leszívás közben némi folyadék véletlenszerűen a hasüregbe folyt, emiatt az ijedelem orvosi részről… Mindegy, nem is fontos ma már.

Az első reakcióm nekem is a „citrom” volt!

Nehogy belemenj! Körülnézünk, keresünk természetes dolgokat, minden rendben lesz!

Aztán mikor másnap hívott, és azt mondta, eldöntötte, belemegy a kemóba, abban a pillanatban tudtam, semmi mást nem tehetek, mint hogy ebben támogatom!

Nagyon nehezen hozta meg a döntést – hála többek közt a citromos és hasonló okosságoknak-, amibe nem volt jogunk beleszólni, és őt abban elbizonytalanítani!

És itt vissza is kanyarodnék az eszmefuttatásom elejére, és megkérdeznék minden citromhívőt, ő vajon teljes bizonyossággal ki merné jelenteni, hogy ha ő állna ott a szakadék szélén, akkor is a citromot választaná?

Hatalmas fegyver van a kezünkben, amikor nehéz, sokszor kilátástalan helyzetben álló embereknek osztogatjuk a jó tanácsokat, teljesen laikusként, és úgy, hogy soha nem voltunk hasonló helyzetben.

Nővérem a napokban megkapta az utolsó kezelést. Pillanatok alatt elrepült ez a fél év, a szervezete fittyet hányt minden előrevetített mellékhatásnak, néha kicsit fáradt volt, ennyi. Olyan véreredményeket produkált a fél év alatt végig, amit sokan megirigyelhetnénk. A haja végül tényleg a borotva alatt végezte, de szerintem nagyon ezt sem bánja, hisz ez az extravagáns, figyelemfelkeltő fotósorozat másképp soha nem jött volna létre. Mire újra nyár lesz, már a friss - és elmondások alapján jóval dúsabb, egészségesebb - haját fésülgetheti, és bízunk benne, hogy ez a történet itt véget is ért!

De sokak története most zajlik, vagy épp most kezdődik el. Mindegyik egy-egy külön dráma, nem hiányoznak a forgatókönyvbe a fogadott prókátorok, vészmadarak! Hagyjuk meg a szabad döntés lehetőségét az érintetteknek úgy, hogy saját hitük szerint, rettegés, elbizonytalanítás nélkül választhassák ki, milyen útra lépnek…

Az internetet, a különféle fórumokat pedig használjuk okosan! Remek viccek, közéleti hírek, családi események, érdekes történések közvetítésére, továbbadására!

Fotók: Balogh Zsolt
Smink: Gardi Rita 

  

Téli séta

Ma reggelre szép hótakaró fedte az udvart!
Panka ahogy felébredt, és megpillantotta, nagyon megörült!
Hó, hó! - kiáltotta, majd a polca felé mutatott, és sorolta nekem a fontos dolgokat; sapi, cipő, kabát!
- Gyere Panka, először egyél és rakjunk rendet! - kértem, mire elpityeredett...
Annyira aranyos volt, azonnal ki kellett menni az udvarra.
Most sokkal bátrabb volt, mint az idei első, korai kis hónál, amikor bele sem mert menni.
Az első kint létünkkor az udvaron fedezgette fel a havat, hóembert kért, de sajnos a hó egyáltalán nem tapadt, úgyhogy ezt elnapoltuk.

Felfedezett a hó alatt a homokban egy kinn felejtett kisvödröt, nagyon megörült neki!
A sok göncben alig bírt mozdulni, folyamatosan jajgatott és nyögött. :)
Délután újra beöltöztünk, és sétáltunk egy kicsit a faluban.
Megnéztük a kovácsműhelyben a betlehemi jelenetet, nagyon ízléses, szép lett, köszönet a készítőinek!
Ezután a játszótér következett.
Boldogan indult a hinták felé, aztán sírós hangon kereste a télre bevitt hintákat.

Elmondtam neki, hogy a hinták ilyenkor odabenn pihennek, hideg van, ilyenkor nem hintáznak a gyerekek.
Eddig tartott a szomorúság!
Jöhetett a csúszda! Kíváncsian kereste a hó alatt a csúszdát, aztán elkezdte letakarítani róla a havat, nagyon boldog volt, ahogy előtűnt.
Utána felmászott, és fentről is nekiállt letakarítani, persze a felfelé úton a létra fokait is szépen lepucolta!

A csúszdatakarítás végül egy lecsúszással érte el a kívánt eredményt, Panka igazi kis hóember gombóc lett az alján!
Mondanom sem kell, hogy mindkét alkalommal még maradt volna odakinn, de a zord anya ölbekapta, és bevitte őt a jó meleg lakásba!
Nem nagyon bánom emiatt ezt a havat, mármint, hogy most aztán bármennyire is ellene vagyok a hidegben való kint létnek, muszáj. Ha tetszik, ha nem! :)

Télapó itt van...

Ma éjszaka hozzánk is eljött a télapó. Mindenféle cipőket telepakolt ezzel-azzal. Pankával este együtt  raktuk ki a kiscsizmáját az ablakba, és egész nap a télapós bogyóésbabócát kellett nézni :)
Reggel, mikor felébredt, és a hatalmas éjszakai kóchuszár csodatündér frizurájával kihoztam az ölemben a nappaliba, azonnal felfedezte az ablakban a meglepiket.
Odanézett, hatalmas szemek, aztán letettem a kanapéra, egy pillantás a szajréra, és leült háttal nekik... :)

Hosszas unszolásra aztán megnézte az ajándékokat.
A kis sárga teletubbie telitalálat volt, azóta le sem teszi :)
Az édességek nem nagyon izgatják, Bencét tömte a csokival, :)
A virgács viszont nagy siker volt, imádja a botokat :)

Ordás, ordas, orda ...

A sajtkészítés során visszamaradt savóból ordát készítünk, lásd előző írásomban...
Az orda nekem valamiért szinte minden alkalommal más lesz, olyannyira, hogy van, amikor a lefolyóban végzi az egész :)
Van azonban, amikor kivételesen jól sikerül, gyönyörűen összeáll, és a 6 liter tejemből a sajt után még olyan 20-25 deka ordát kapok.
Az orda állagra kicsit a túróhoz hasonlít, viszont egy teljesen semleges ízű dolog, aminek épp emiatt széles felhasználási területe lehet...
Ja, nem mellékesen nagyon egészséges!

Szóval, keverhetjük finom házi lekvárral, gyerekeknek kiváló csemege!
Csinálhatunk belőle kenhető szendvicskrémeket, vagy - mint én most - felturbózhatjuk vele a vasárnapi rántott husit.
Kapor és némi só került bele, a húsokat pedig sóztam, borsoztam, klopfoltam...
És rántottam :)
Köretként rizs, kevéske curryvel, petrezselyemmel, és párolt zöldség szójaszósszal.

Íme néhány kép arról, amikor gyönyörűen elválik az orda, és az áttetsző, zöldes színű savó. Nyolc liter tejből készült a sajt, és ez a kis "melléktermék" közel fél kiló lett!

Sajt készítés házilag - félkemény házi sajt

Többen kérdeztek a sajtkészítéssel kapcsolatban tőlem ezt-azt, itt most mindent elolvashat róla, akit érdekel.

Előkészületek
Első lépésként át kell gondolni, milyen sajtot szeretnénk, és a hozzá való dolgokat (oltó, fűszerek, stb.) be kell szereznünk.
Az oltót én itt vásároltam, semmi különös oka, ez volt az első hely, amire itt a neten rábukkantam, pár nap alatt ideért, amúgy filléres dolog.
Nézzünk körül a környéken házi tej ügyben. Nekem szerencsém van, a tehénke még fel sem ocsúdott a fejés okozta "sokkból", én már be is oltottam a tejet! :)
Találjuk ki, miben tudjuk préselni a sajtot. Megtehetjük ezt egy textilben is, először én is így csináltam, cuki kis gömböcöt kaptam. Vagy préselhetünk sajt alakú sajtot, erre léteznek gyári edények, de én pl. kilyukasztgatott éthordó elemekben préselek.
A munka előtt mindent készítsünk elő, ami kellhet, legyen rend és tisztaság körülöttünk, ne kelljen kapkodni, pakolászni, idegeskedni közben.
Hogy mi kellhet? Egy nagy fazék a tejnek, egy majdnem ugyanekkora a savónak, szűrő, merőkanál, pelusok, vagy egyéb textil, konyharuha-hegyek, ezt-azt törölgetni,  sajtformák...

Kezdődjék a munka!
A jó minőségű tejet (nálam 6 liter a mennyiség) egy nagy fazékba öntjük, és 35-40 fokosra melegítjük. használhatunk hőmérőt, én belepiszkálok kézzel, és ha úgy érzem, épp egy kellemes fürdő hőmérsékletét érzem, jöhet bele az oltó!
Egy kevéske vízben elkeverjük az oltót, majd hozzáadjuk a tejhez, és nagyon alaposan felkeverjük.
Ezután egy órára elfelejtjük. Nem mozgatjuk, nem kíváncsiskodunk! :)
Egy óra múlva a tejből egy pudinghoz hasonlatos állagú anyagot, alvadékot kapunk, következik az aprítás.
Először egy késsel minél apróbb kockákra vágjuk, én ezután kézzel belemászok, és a lehető legapróbbra töröm.
Egy szűrő segítségével lemeregetjük róla a savót. Összegyűjtjük, később szükség lesz rá!
A sajtgömböcskék szép lassan már tapadnak, ragadnak össze!
Egy textilpelenkába öntjük, és átgyúrjuk. Ilyenkor mehet bele bármi, amit ízesítésként elképzelünk, kapor, petrezselyem, snidling, kömény, fokhagyma ésígytovább a végtelenségig. Só is mehet bele, de nem nagyon veszi fel, a sós íz érdekében később teszünk!
Kinyomkodjuk belőle a savót, majd mehet a formába.
Először gyengén súlyozzuk, és időnként megforgatjuk a formában. Mondjuk fél óra, aztán egy, majd újabb egy óra múlva. majd jöhet rá a durvább súlyozás, minden, amit a konyhában találunk. :)

Egy kis kitérő
A felfogott savót felforraljuk, és egy kevés ecet, vagy citromsav,vagy  citromlé  hozzáadásával kicsapatjuk, amíg különválik a fehérje és a savó, leszűrjük, így kapjuk az ordát. Ez egy túróhoz hasonló, annál apróbb darabokból álló cucc, amit én körözöttnek, túrókrémnek, túróstésztának használok...

A sajt nálam egy éjszakát préselődik, aztán kiszedem és csodálkozom, örömködöm.... :)
Most találom ki, mi legyen a sajt további sorsa, a sófürdő előtt ugyanis ennek megfelelően darabolom.
A sófürdő hivatott egyrészt a sajtokon megszokott kérget kialakítani, másrészt a sajt sósságáról gondoskodni. Ha füstölés lesz a sorsa, akkor jobban feldarabolgatom, minél több legyen a füstölt széle, amire mindenki utazik.
A sófürdőhőz 25-30 százalékos sóoldatot használunk, egy liter vízzel szoktam én ehhez a mennyiséghez keverni. A víz langyos, könnyebben keveredik a só, és jobban felveszi a sajt is. Hozzáteszek még kb egy deci félretett savót, állítólag jót tesz a sajtnak. :)

Kb. két órát áll a sófürdőben, és mivel a sajtdarabok a folyadékban lebegnek, kicsit lesúlyozhatjuk, és jót tesz neki a forgatás is.
A sófürdő után papírtörölközőre, majd dobozba teszem, és most kerül a hűtőbe.
Ha füstölünk, akár most is, akár pár napon belül megtehetjük.
A füstölést ki-ki házilag úgy, ahogy oldja meg! :))
A mi technikánkról egy korábbi bejegyzésben lehet látni, olvasni. Másfél-két óra füstölést kap nálunk a sajt, de készítek olyat is, ami belül fűszeres, és épp csak egy enyhe füstös ízt kap, alig fél órát van a füst alatt.
Az elkészült sajtokat ezután lehet érlelni, erről azonban én már nem tudok írni, mert az így elkészült mennyiség nagyjából három nap alatt elfogy!

Aki a füstölt sajtban, esetleg parenyicában gondolkodik, annak folytatom az eszmefuttatást! :)
A parenyicának valót nem sófürdőzöm, a préselt sajtot csíkokra vágom, majd forró vízbe teszem a csíkokat. Mindig csak egyet, amivel épp dolgozom.
Amikor úgy látjuk, hogy puhul, kicsit nyúlik, deszkára tesszük, és szépen kinyújtjuk. Megsózzuk, feltekerjük, majd "madzagot" készítünk. Én ezt azokból a potyadékokból csinálom, amiket levagdosok a sajtról, amikor a préselésből kikerül, és bizony sokszor van sorja a szélén... Szóval, ilyen kis potyadékot a forró vízbe, és sodrás, és megkötés...

Nagyon könnyű vele dolgozni, rém egyszerű elkészíteni a kis parenyicákat, ne ijedjen meg tőle senki, bátran!
A mégapróbb ezek-azok pedig füstölt copfocskának kiválóak lesznek!
A diribdarabok melegítés után egybegyúrhatóak, mint a leesett tésztaszélek, és bármilyen alakúra formázhatóak!


Ha valami kimaradt, várom a kérdéseket, és kipótlom!!!!

Helyesbítések:

Minél többször készítek sajtot, úgy jövök rá újabb apró fogásokra, illetve, találok a neten olyasmit, amivel felül kell bírálnom eddigi "tudásomat"...most néhány ilyesmi következik:

- sózás:
fentebb olvasható, hogy a fűszerezéskor sózhatjuk is, de nem veszi fel...nos, nem, ne sózzuk! A só tartósít, és ezen tulajdonságánál fogva leállítja azokat az erjedési folyamatokat is, amik a sajtunk éréséhez elengedhetetlenek!

- sófürdő
a sófürdőben való tartózkodás idejének titka, ahányszor tíz dekás a sajt, annyiszor egy óráig álljon a lében....értelemszerűen, ha daraboljuk, akkor a darabkák súlya a mérvadó, és nem összeadó, tehát a kb. 30 dekás sajtszeletek 3 órát sózódjanak! :)

- orda
a hol sikerül, hol nem probléma megoldva!  A savót (ami igazából még nem is a savó) forralni kell, ha forr, merjük le a tetejéről a habot, ekkor mehet bele ecet, és rögtön látszik, ahogy összeugrik az orda, lent pedig egy teljesen áttetsző, zöldes folyadék marad, a savó... Ha nem ilyen a folyadékunk, akkor még mehet bele az ecetből! Aztán nyugodtan forraljuk még, hadd buzogjon, fortyogjon! A hő hatására az ordarögöcskék, pelyhecskék szépen egymáshoz "olvadnak", és ezután egy szűrőkanállal játszi könnyedséggel lehalászhatjuk a savó tetejéről!

- parenyica
az a csíkozós, nyújtós eljárás nálam már a múlté! a parenyicának szánt sajtomat kockákra vágom (kb. 2x2 centisek), majd olyan 70 fok körüli vízbe merülő szűrőbe szórok egy kisebb maréknyit. Kanállal kevergetem, nyomkodom, gyúrom, mikor szépen kezd összeállni, egy nagy masszává gyúródni, kiveszem (meleg!), és kicsit még gyúrom, majd a két kezemmel kihúzgálom, simogatom egy kb. 50 centi hosszúságú csíkká. sót szórok rá, beledörzsölöm, és otthagyom! Megcsinálom a következőt, ezután tekerem fel az előzőt. Így a már kihűlt sajtot tekerem, és nem fog összerogyni!

Nagyjából ennyi, a szövegben szándékosan nem írom át a korábban leírtakat, mindig ehhez fogok hozzátenni, így látszanak azok a bakik, amiket elkövettem, és amiket később orvosoltam, okulásképp maradnak tehát a hibák!

Hacsaka

Apa fogott halacskákat, Panka pedig ismerkedik...
Először csak távolról, aztán simi, örömködés, stb.
A vége természetesen átöltözés lett :)

Tádáááám!

Ma elkészült az, ami miatt ezzel a sajttémával vacakolok egy ideje, egy remek kis füstölt sajt!

A sajtot oltóval készítettem, préseltem, majd sófürdőben állt pár órát, ez volt az elmúlt két nap történése sajtügyileg.

Ma pedig életem Paárja megásta a kis házi füstölőnket a kert egyik sarkában. 

Már a sajt maga is nagyon jól sikerült, ez volt az első kísérletezésem az oltott, és nem valamilyen savval kicsapatott sajttal.

A füstölő ötlete természetesen az internetről származik, és az is, ahogy a sajt készült.

Sok leírást, filmet tanulmányoztam, és igazából egyiket se követem ezerszázalékosan, hanem a sokból kialakult egy kép, én hogyan szeretném csinálni, és bejött...

Az eredmény pedig, amint a képen látható, nagyon guszta lett, és az íze, már így rögtön kóstolva is nagyon finom!

Gondolom, az állás, érés során egyre finomabb ízek alakulgatnak.

Ja, és a legfontosabb elismerés a férfitől: "Na, ez már hasonlít egy sajtra!"

A füstölőről is jöjjön egy pár szó, luk a kertbe, egy kis alagút, a végére rácson a sajtok, rá egy doboz, és ennyi... Az én Paárom persze maximalista és muszáj volt kiraknia téglával, ésatöbbi ésatöbbi, beszéljenek a képek :)

egy kis ásás, ez-az

tűz a nagy lukba, lefedés

a füsttel nem volt gond :)

a doboz alatt a cuccos!