Csak átlépjük azt a tízezrest!

...és azóta átléptük!
:)
Köszi az olvasást, és a hozzászólásokat!
Ez utóbbiból jöhet több, örömmel veszem!

Pankaj, anyaj, cicaj...

Most ez a legújabb...
Minden után van egy -j betű.
Aranyos! :)
Fickój kutyaj, apaj, anyaj ésatöbbi...
Csak gondoltam lejegyzem, biztos tetszeni fog neki, mikor pár év múlva visszaolvassa!

Gereblyecsalád

Panka a homokban játszik, én mellette ülök.

Sokszor van ilyen, csak nézem, ahogy játszik, először együtt alkotunk, építgetünk ezt-azt, aztán szép lassan elmerül a saját kis világába. 

Most arra leszek figyelmes, hogy doktorosat játszik. Ez friss élmény, kijátssza, kibeszéli magából.

A nagy gereblyék az anyuka és az apuka, a kis kék a gyerek. 

Mint kiderül, a lila vödör az ágy, mert arra figyelek fel, hogy ott van benne a kis gereblye, Panka kezében az egyik nagy, és ezt hallom:

- Gyere kicsi! Még alszol? A cumiddal és a rongyiddal? Gyere, megyünk!

Aztán jönnek, mennek a gereblyék, és ilyesmik röpködnek a levegőben:

- Nyisd ki a fogadat! (ezen behaltam, annyira cuki)

- Mondd, áá!  

- Itt a matrica! (merthogy azt kapott ő is a doktornénitől)

- Köszönöm! 

- Nagyon szíves vagy doktornéni!

- Gyere, kapsz puszit is! 

A narancssárga rákforma a matrica, a lapát a doktornéni, a fatuskón folyt a vizsgálat.

Imádom elcsípni, és nézni ezeket a kis jeleneteket, ezerszer többet ér bármilyen tévéműsornál!

És hogy mennyire elmerül ilyenkor a játékban, azt remekül mutatja, hogy mindeközben én bementem a fényképezőért, és elkészítettem ezeket a képeket, ő pedig minderről tudomást se vett...

Anyuval

Tegnap nálunk volt anyu. 

Anyut az összes unoka anyunak hívja, senkinek sem mama, vagy mami, vagy ilyesmi... Alakult ez úgy, hogy annak idején, mikor Bence, az első unoka született, senkinek nem állt a szájára lemamázni őt, Bence tőlünk azt hallotta, hogy anyunak hívjuk, így ő is így kezdte, aztán utána a többi... Azóta nyolcan vannak, s mindenkinek ő az anyu, az anyukák pedig az anya...

Panka gyártott neki gyurmából finom sütiket, mackót, perecet, és mindenféle fontos és finom dolgokat. :)

Csobbantunk

Kép nem készült, senkinek nem volt kedve sem, telefont, sem fényképezőt cipelni...

Szóval, végre megnéztük a Balatont úgy is, hogy nem kellett a gyerekkel közelharcot vívni, hogy ne menjen a vízbe.

Volt azonban egy kis bökkenő!

A gyerek túlságosan furán viselkedett...

Nagyon csendben, nagyon visszafogottan vette az út nyűgjeit, a vízben alig mozgott, csak ölben akart lenni, és mikor kijött vacogott...

Fura volt már előző nap is, de a nagy melegnek tudtuk be, aztán ahogy hazaértünk a Balcsiról, lázmérés következett, és igen, a gyerek megbetegedett. Bekapott valami mandulagyulladásos történetet, mi meg végigstrandoltuk és utaztuk vele a napot, szegényke meg hősiesen tűrte. Remélem, a következő találkozónál már minden a legnagyobb rendben lesz, és mivel a gyermek nem egy beteges fajta ennek igen nagy a valószínűsége!

Bóbita játszik...

Panka a babakonyhában. Egy játékdinnyét tesz egy kis fazékba, majd közli: 

- Most beteszem a hűtőbe!

Berakja a mikróba, teker hármat a mosógépen, majd előveszi a dinnyét, egy kiskanalat tesz mellé, és odahozza. 

Kérdem: - Mit főztél, Panka?

Mire a válasz: - Banánt!

Hát így működnek a gyerekek!

Semmi sem az, aminek látszik, mégis minden a legnagyobb rendben van!

Együtt a csipet csapat

Ritka alkalom, mikor együtt van a négy gyermekem, ki is használtuk!

Volt közös fotózkodás, kertben zöldborsó legelés, homokozás, fodrászkodás, csajoknak zsipp-zsuppolás, medencézés, szeretgetés... 

És persze ökörködés ezerrel...

A kis tortÁSZ

- Anyaa, adsz a Pankababának a lilába fondant?

Fordítok, illetve magyarázok: egy kiürült bonbonos doboz lila szívecskés műanyag betétje akadt a kezébe, és gondolta, nyomkod bele fondant...

Kapott!

 - Anyaa, leveszed a dobozt?

Nagy fekete cipősdoboz, tele anya titkos kincseivel (kiszúrók, formázók...)

Levettem.

Aztán a fondantról hamar átváltottunk a gyurmára, merthogy a nagy melegben a cukros massza ragadt, maszatolódott, és minden pillanatok alatt egy merő ragacs lett.

Előkerültek szép lassan egyéb gyurmázós kellékek is, nézőközönséget is ültetett maga mellé (zöld ruhás, és a képen épp fekszik), és alkotott... 

Jelentem, MI tökjól vagyunk!

Két hete mindenki panaszkodott, hogy fűteni kell.
Most mindenki nyavalyog, hogy meg kell sülni a melegtől.
A júniusi fűtés miatt najó, legyen (bár minek?)! De most? Nyár van! Mikor legyen meleg?
Mi remekül elvagyunk! Panka ki-be mászkál, nem kell vele harcolni, hogy ne menjen ki a melegbe, mert nagyon jól érzi ő, hogy mi az ábra... csak kicsi, nem bolond!
Kimegy, kicsit fürdik, aztán behúzódik az árnyékba, és ott játszik... rajzol, autózik, ilyesmi... aztán bejön, kicsit tévézgetünk, aztán újra megy ki...
Igen, tudom, könnyen vagyok, nem kell melóhelyre, ügyeket intézni és egyebek miatt kimozdulnom, igen, ez kényelmes! Nem is panaszkodom!

Bícseltünk

Elővettük a medencét. Időszerű volt. 

Panka első csúszása elég "meredekre" sikeredett (még csak a jéghideg víz volt a medencében, és igazából nem is akart csúszni, csak a vizes ruci miatt jól nekilendült... az eredményt el lehet képzelni...), emiatt a csúszda nem lett kedvenc a medencében. Anyának is ki kellett próbálni, voltak gondok a méretekkel... Aztán egy kis házi fagyi is előkerült a maximális élmény kedvéért...

Ja, és kizárólag a Peppás fürdőruciban lehetett megejteni a dolgot!