Az idén rengeteg a szilva! Örülünk is neki, egyrészt ipari mennyiséget falunk fel belőle nyersen nap, mint nap, másrészt rakosgatjuk el a téli napokra.
A fagyasztót már telepakoltam, jöhettek a komolyabb munkálatok, lekvár, befőtt...
A fagyasztottra kitérnék egy gondolat erejéig. Nem fogok mázsaszám szilváscuccokat készíteni, bár az is lesz, de legeslegelső sorban a tévé előtti téli estékre gondoltam az akcióval, amikor is a jó meleg szobában semmi nasi nem eshet olyan jól, mint a fagyott szilva csócsálgatása! Gyerekkorból jön ez a fura hóbort, napközisek voltunk, és a tanár mindig elengedett két gyereket boltba, aki összeírta, kinek mit hozzon... A fagyasztott szilva volt a legnagyobb sláger!
Hogy mikor, ki kezdte, és hogyan kattant rá, nem tudhatom, de én akkor fertőződtem meg vele, azóta rágom a fagyott gyümölcsöt nagy előszeretettel, hacsak tehetem!
(Kitérő vége.)
Szóval ment a szedés, magozás ezerrel, és még mindig fogalmam sem volt, hogyan fogom megfőzni a lekvárt, azt az egyet tudtam csak, hogy nem fogok órákig a tűzhely mellett lekvárt kevergetve állni, és a dzsemfixes megszokott módszer kilőve, a boltunk polcai üresen árválkodtak a cucc helyén....
És ilyenkor jönnek a mindent megmentő szomszédasszonyos csevejek!
Sokaknak biztosan nem mondok újat, nekem ez maga a felfedezések felfedezése volt, mikor megtudtam, hogy sütőben el lehet készíteni!
- Beteszem a sütőbe egy tepsibe, néha megkevergetem, és pár óra alatt kész is!
Ennyi volt az instrukció. Jött a netböngészés, s megtaláltam az én tuti receptemet, amiből kimaradt a "néha megkevergetem" rész is! Rögtön a szívembe záródott!
Szóval:
Szilvát pépesítettem (húsdaráló, botmixer, turmix...), és egy 10%-os ecettel kikent tepsibe öntöttem.
Tetejére szórtam egy kevés cukrot (elhagyható), fahéjjal meghintettem, szegfűszeget szórtam rá, és meglocsoltam cherry-vel.
Alufóliát tettem a tetejére a sütő tisztán maradása érdekében, amit egyik sarkon kicsit felemeltem, a gőz távozása érdekében.
A sütőt 160 fokra kapcsoltam, és 6 óra sütési időt állítottam be rajta, majd elmentem aludni.
Reggel a balra látható gyönyörű massza fogadott, amit én jelen esetben átrottyantottam egy fazékban, hogy forrón kerüljön az üvegekbe, de ha jól időzítünk, akkor nem éjjel 3-kor lesz kész a lekvár, és elcsípjük még forrón!
A leírásokban mindenhol zománcozott tepsit emlegetnek, jól kihangsúlyozva, én inoxban sütöttem, s úgy folyt ki belőle az anyag, hogy semmi nem maradt benne, semmi leragadás, és egyéb.
Persze, mivel a hagyományos beton lekvár készült ezen módon, nem túl kiadós, de tervezek egy dzsemfixes, szaporább változatot is készíteni.
A szilvából végül lett tíz üveg befőtt (ez kiadós volt), és öt lekvár (na, ez nem annyira)...
Panka is jól elszórakozott, a Barbik bícseltek, szilvából gyártott rájuk cicifixet, közben eszegetett, sőt, ha jól emlékszem őt szilvát ki is magozott!
A végére hoztam egy talicskás képet, csak úgy, előtte nap készült, és annyira cuki, nem hagyhattam parlagon heverni!
(köszi az egyetlen - uncsi - minősítést!)
:))))
:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése