Na jó, csak a nővéremmel, meg anyuval lépett le egy éjszakára.
Az úgy volt, hogy itt volt anyunál a Móni, és átjöttek, és amikor indultak vissza kora este, Móni odavetette a kiscsajnak; - Jösz te is velünk, Panka?
Panka pedig igen felkiáltás után már pakolta is a fontos cuccokat...
Apa kétségbeesetten (és egyre halkabban) megkérdezte p(a)árszor, hogy jó ötlet-e ez, de négy nőt hogyan is győzhetett volna meg!
Én örültem, hogy kipróbálhattuk, és szerettem volna, ha megy, hisz mostanában sokszor játszik ilyet, menne el mindenkivel, kezd le(el)szakadni... Ami nem baj. Kellenek az ilyen próbák, alkalmak... Meg nem is a világvégére mentek, mondtuk nekik, akár éjjel kettőkor is jöhet a telefon, és megyünk... A telefon nem jött, a gyerek nagyon élvezte. Az esti villanyoltásig. Akkor jött a mondat; - mégis anyát akartam inkább.... Egy óra sírás, és elaludt. Éjjel még egy ágyról leesés színesítette a történetet, aztán reggel ébredéskor egy kis helymeghatározó tágra nyílt tekintet, majd minden újra rendben volt...
Úgy tűnik, a hercegnők aludni még otthon szeretnek igazán, a többi teljesen rendben volt.
Más, de még ehhez:
Néhány hete a tesóban vásárlás végén felfedezett egy játszóházat. Eddig nem láttuk, nemrég nyílt.
Természetesen be szeretett volna menni, de késő volt, nem volt már nyitva. Hazaúton végig a Cica Játszóház volt a téma, aztán minap meglátogattuk végre!
Ahogy a kis kerítésen belépett a lány, mi rögtön megszűntünk számára létezni.
Olyan ősbizalommal húzta-vonta az ott levő lányt maga után, mintha ezer éve ismerné. -Fogod a kezem? - Bejössz utánam? ésígytovább...
Hamar letelt a tíz perc, amit erre szántunk, de elhatároztuk, máskor a vásárlás alatt otthagyjuk.
Ha aludni nem kell, imádni fogja! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése