Elöljáróban leszögezem, hogy engem semmiféle divatmaflaságok nem tudnak magukkal rántani! Most persze elsősorban a gyermek nevelgetésével kapcsolatban jutott ez eszembe, hisz én aztán igazán meg tudom figyelni, mennyit változott a világ, mióta a nagyot terelgettem, anno 26 éve. A bilizéssel kapcsolatban rengeteg dolog forog a neten is, a két véglet a legjellemzőbb (gyűlölöm a végleteket!): az egyik szerint a gyermeket születésétől fogva folyamatosan a pisilés-kakilás témával zaklatjuk. A hivatalos neve a csodának: EC avagy: Elimination Communication (ürítés kommunikáció...brrr...). Persze, mint minden őrület, ez is alá vagyon támasztva mindenféle nagyon komoly dolgokkal, én csak megmosolygom ezt is. Elképzelem a békésen játszadozó dedet, amint napjában x alkalommal - amikor "látom rajta", hogy épp pisil vagy kakil, gyorsan ki a ruhából, irány a csap fölé, és pisilünk. Elvetemültebb példákban szoptatás közben a gyerek meztelen feneke alatt ott az edény, és miközben felül békésen szopizik, alant illatos terméket gyárt nekünk.
Szép új világ!
A másik, amit úton-útfélen olvasok, hogy a bilizést két éves kor előtt semmiképp nem érdemes elkezdeni, mert a gyermek még nem fogja fel, mit akarunk tőle, továbbá még nem képes akaratlagosan szabályozni a folyamatot, max. véletlenül csípünk el valami eredményt.
Jelentem, én itt is az arany középutat követtem. Mondjuk szerencsés helyzetben is vagyok, mert ilyenkor, ha tanácstalan vagyok, fellapozom a nagyok babanaplóját, és megnézem, mit mikor, hogyan csináltunk. Azok már bevált módszerek! Most is ezt tettem, mert Pankánál úgy az első szülinapja tájékán éreztem, hogy kellene egy bili! Fellapoztam a "bibliákat", és lám, tényleg ilyentájt kezdtük akkor régen is, úgyhogy be is szereztem egyet hamar. Lassan, szeretettel, az ő ritmusában és kedve szerint, soha nem erőltetve, ahogy szerintem kell...
És láss csodát! A lányka, aki még nincs 16 hónapos, már néhány hete jelzi is, ha bilit kér.
Hogy miért kívánkozott mindez ki belőlem?
Mert jó látni, és tapasztalni, hogy jól gondoltam, amikor csak a saját érzéseimre, és a gyermekem jelzéseire hallgattam minden hasonló helyzetben, mert szerintem csak így működik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése