Na jó, ennyire nem volt drámai a helyzet, csak...
A szokásos menettel terveződött, Matyi viszont az apjánál maradt másnapig, Bence betegeskedésre hivatkozva távolmaradt, így apa, anya, a kiscsaj, meg persze anyu voltunk itt szenteste.
Gyorsan elkészíthető vacsit - csőben krumplis, csirkecombos cucc pároltkáposztával - dobtam össze, mert Bence fiamhoz hasonlóan én sem voltam túl jól.
Aztán estére olyan iszonyat hátfájás kerített hatalmába, hogy csak nyűglődtem az ágyon, szóval minden volt, csak kellemes nem.
Pankának idén úgy döntöttünk, hogy a szokásos nagy Lego helyett inkább sok apró, ám érdekes dolgot ajándékozunk. Két kis figura a kedvenc Jégvarázs meséből, üvegfesték, egy kis gombaházikó bútorokkal, könyv, kenyérpirító a kiskonyhába, és egy kisebb Lego (az azért kell).
Telitalálat volt, egész szünetben megvolt az elfoglaltság, hol egyik, hol másik újdonság volt a kedvenc.
Örült is a többféle dolognak, cukin megjegyezte:
- Anya, mennyi mindent kaptam!
Került a szobájába egy aprócska kis fa is. Már tavaly és az idén is mondogatta, hogy neki a Jézuska kicsike fát hozzon. Aztán mikor ezt a csöppkét megpillantottuk bevásárláskor, azonnal összenéztünk az én életem Paárjával, és már hoztuk is!
Azért polgárpukkasztásnak készült egy ilyen:
Nemrég festettem ki a nagyszobát, és a szekrény tetejéről lepakoltam, leporoltam az eddig összegyűlt dobozokat, és már akkor tudtam, hogy ilyen sunyi módon elkövetek vele egy fotózást.
Az aláírt szöveg amiatt keletkezett, nehogy valaki véletlenül komolyan vegye, látszódjék, hogy fricska akar lenni.
Hát, sajnos nem sikerült...
Ez talán nem az én hibám.
Aztán persze volt mamához, unokatesókhoz menés, meg unoka jövés, és minden ami kell, meg a hátfájásra mandulagyulladás, de mégiscsak karácsony volt, szerettük, szép volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése