Közeleg a farsang, Pankával jelmezen agyalunk.
Nagyjából két héttel ezelőttig nem lehetett kérdés, hogy Elza...
Aztán egyik nap az oviból hazajőve azt mondja:
- Nem leszek Elza farsangon, anya!
- Miért?
- Óvónénik azt mondják, nem szeretik ezeket a hercegnős jelmezeket. Inkább nyuszi leszek, mert Manyi néninek az volt a jele, mikor ovis volt.
Tetszik a dolog, mert nekem is sokkal kedvesebbek azok a régi ovis, iskolás farsangok, ahol a jelmezek mögött látszott a gondolkodás, a közös munka, a szellemesség. Most pedig, ha bepillantunk egy oviba, szinte nem is látunk mást a lányoknál, mint a készen vett királylányjelmezek sorát.
Persze, mennyivel egyszerűbb lett volna valahol egy Elza jelmezt beszerezni, mint varrni valamit, de még így is ez az, ami jobban tetszik nekem.
Tegnap este ülünk a kanapén, Bence, Panka, én, és Panka a teszkós újságban egy csokor színes álarcot pillantott meg. Láttam, nagyon tetszik neki, és rögtön rákezdte:
- Nem is nyuszi leszek, kell egy ilyen álarc!
Megy az ötletelés, mi legyen akkor a gyerek, millió ötlet, a távirányítótól a fogkrémen át a hamburgerig.
- A hajamba fessünk rózsaszín csíkokat, és egy ilyen álarc.
Innen már csak egy pillanat, és megvan a terv, szivárvány!
Kicsit módosítunk, finomítunk, és Panka már rohan is megtervezni a szivárványhercegnő jelmezt.
Szerintem zseniális!
Az álarcot az újságból vágta ki, és ragasztotta fel, és az a körömlakk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése