Mikulásbál

Panka vegyes érzésekkel várta-nem várta az ovis Mikulás-bált. Ismerve a tömeg-és fellépésimádatát, az utolsó pillanatig nem tudtam, hogy fog elsülni a dolog. Aztán aznap már nagyon készült, úgyhogy bíztam benne, színpadon láthatom a lányt.
Odaérkezéskor rögtön eltűnt Virággal, az oszlopos barátnővel, és ez volt a lehető legjobb, ami történhetett, összeverődtek az óvónénikkel a klubszobába, és innen már sodródott a többiekkel.
Rengeteg szülő, nagyszülő, testvér várta izgatottan a kicsik előadását:

Ami természetesen nagyon cuki volt:

Ezután a gyermek helyet foglalt az asztalnál, és az első lendülettel jóízűen elfogyasztotta a mézeskalácsból készült gyertyatartót:

(...majd később a szomszéd asztalról is)
A műsor végén a szülők villámgyorsan átrendezték a terepet bálira:

És jöhetett a buli!

(istibizi mi is táncoltunk apával, de nem volt, aki megörökítse)

Az óvónénik ölében, koszorújában is jó:

Még megvártuk a tombolasorsolást, ami Pankának (és nekünk is) kicsit csalódás volt, vándoroltak a szép nagy ajándékok a körülöttünk lévő asztalokhoz, mi meg csak csöpögtünk...
Aztán végre egy szám egyezett nálunk is. Panka csalódottsága tovább fokozódott, mikor a csillogó csomagok egyike helyett egy borítékot kaptunk. Na nem az éves jutalompénzzel, hanem köröm, és testszépítő bérlettel... Na, puff! Másnap sikerült vele egy ismerősömnek örömet szereznem...
Az est végén a csaj hirtelen felindulásból nem velünk, hanem Virágékkal ment haza, ezer meg egy éve tervezgetik már az ottalvást, most valahogy kapóra jött!
Ettünk-ittunk-mulattunk, jól voltunk!