Kirándultunk...

Ma Pankát allergiavizsgálatra vittük.

Ez eddig olyan tök átlagosan hangzik.

Szóval, sokat taknyos, meg tüsszög, meg orrdugulás, stb., és valahogy elhangzott a doktornéninél, hogy el kellene vinni egy allergiavizsgálatra.

Oké, kérjünk időpontot. És kértünk.

Kérdeztem tőle, mire számítsunk, mert mivel a kiscsaj olyan szinten tű, és minden érzékeny, amit a személyes nyugalma megzavarásának érez, hogy  szerettem volna felkészíteni. A nagyoknál is mindig így ment, nálam sosem fért bele, a csak a boltba megyünk duma, ami a rendelőben végződik egy épp aktuális védőoltással.

Szóval megtudtuk, hogy lesz ez a kis cseppek, és karcolás dolog, és egy vérvétel, valamint, hogy nem erőszakosak, ha a gyerek nem együttműködő, nincs karc, a vérvételből megnézik akkor.

Ennek tükrében felkészítettem a gyereket.

A vérvétel oké, leküzdhető feladat, annyi időre max. lefogom. De ez a csöppentünk, meg karcolunk, és úgy tartani a kezét...

Tegnap délután egyik orrcseppjéből cseppentgettem a karjára, mutattam neki, hogy ilyen cuki kis cseppecskéket kap, amit kicsit megkarcolnak, mint egy apró cicakarmolás.

Igazából amióta készítem felfele, azóta retteg, én pedig iszonyatosan sajnálom. Mert nem tehet róla. Ő ilyen, fél ezektől a dolgoktól, és ezt nem szeretném elbagatellizálni. Milliószor elmondtam neki, hogy tudom, hogy félsz, szinte mindenki fél kicsit a szúrásoktól, és tegnap este kitaláltunk egy vicces szöveget, mondtam, hogy majd azt súgdosom közben a fülébe, jókat kacagunk, és észre se veszi. Tegnap este jókat kacagtunk, ma nem. 

Egész este azon agyaltam, hogy voltaképp mi a bánatért is megyünk mi oda?

Egyrészt annyira sajnáltam, olyan nagyon rettegett ettől, másrészt meg azon kezdtem el gondolkodni, hogy és ha allergiás valamire, akkor mi is van? Valami gyógyszert kell szednie? Vagy?

Aztán elaludtam, és reggel egy, a szokásosnál is nehezebb ébresztés és öltözés következett.

Elindultunk Szombathelyre nagy nehezen, mindenféle figyelemelterelés, hogy ne csak arra gondoljon, de a napok óta jövő ötletek azok megvoltak:

- Anya, mondjuk meg, hogy töröljék el a vérvételeket!

- Anya, én nem szeretném a vérvételt!

Odaértünk, bementünk, várakoztunk, mindezt  egy-egy kezdődő óriáshiszti elnémítása után, szerencsére mindig találtunk valami érdekeset, cica az ablakból a járdán stb.

Aztán mi következtünk.

Kapaszkodás, nem akarok vérvételt, stb., majd kedves asszisztens néni közölte, hogy nem lesz vérvétel.

Na, puff!

Elkezdte a cseppecskéket felrakni, végig csepegtette a karját, ekkor Panka egy laza mozdulattal az egészet megsemmisítette.

- Hát, akkor így nem tudjuk megcsinálni, majd a doktornő megmondja mi legyen.

Várakozás a következő ajtónál, doktornőhöz be, nem akarok vérvételt, és kapaszkodást, mire a doktornéni kedvesen közölte, nincs semmilyen vérvétel.

Na, puff!

A doktornéni feltett pár kérdést, és azért még kedvesen megjegyezte, hogy ha ő lenne az anyukája Pankának, akkor tuti meg lett volna csinálva az a vizsgálat...

És mindezek végén felírt egy gyógyszert meg egy orrcseppet, amit azt mondja, adjunk neki mondjuk egy fél évig, és akkor hozzuk vissza, és akkor talán már hagyja elvégezni a vizsgálatot.

Én ökör, totál megörültem a helyben megpillantott gyógyszertárnak, elszórtam egy rakat pénzt és ott álltam kezemben egy szatyor boldogsággal. 

Meg a gondolattal, hogy akkor most mi is van? 

A semmire gyógyszerezzem fél évig a gyereket, csak mert kicsit taknyos.

Nem kellett sokat várnom a megerősítésre az apjától, hogy már bizony nem fogjuk!

Szóval volt egyszer egy szép napunk, Jöttünk, láttunk, nem mennénk vissza, ha nem nagyon muszáj!

Panka azért a várakozás perceiben hozta a formáját: