2015. december 10., csütörtök

A szokásos kis cukik...

Hol is kezdjem?


Panka folyton versel mostanában, de nagyrészt sajátot. 
Kádban, játék közben, mindenütt.
Olyan cukin esetlenek, mondja, mondja, még csak én tudom, hogy itt bizony költő születik.
De, minap jelentem, megszületett az első, hivatalosan is versnek nevezhető költemény, történelmi pillanat, íme:

Minden csoda ajándék.
De a vége a játék.

Ugye? Imádom!

Egy egyszerű címke. 
Eszti néni nemrég tejet hozott sajtkészítéshez, Panka meglátta az egyik flakonon, azonnal elkunyizta, azóta őrizgeti.
Egyik nap épp a címkében gyönyörködött, és tervezgetett:
- Ez ilyen szerelmes kártya, ilyen szívek vannak rajta.
- Ezt megtartom a kislányomnak, hogy lássa, milyen szép! 
Majd mikor lesz az esküvőm a Wind Matyival, akkor is elviszem, hogy ő is lássa, hogy ez ilyen szíves, szerelmes. És a kisPanka lesz a koszorúslány.
- Anya, mikor a Wind Matyi, meg én összeházasodunk, akkor a Vivi is nagy lesz?

















 Ül a tablettel, vicces cicákat néz a YouTube-on. Egyszer csak megszólal, igazán komoly, bemondós hangon:
- Vicces cicák minden este, meg reggel a YouTube-on. Ha lemaradtál, megnézheted másnap ugyanitt!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése