Cukipanka, detélleg!

Játszik, tesz-vesz mellettem, egyszer csak rákezdi:

- A Jucika (nevek megváltoztatva) holnaptól nem jön oviba, mondta az anyukája.

- Mert?

- Mert bántják.

- Ki?

- A Ferike.

- És hogyan bántja?

- Jól megüti!

- És te? Szoktál még karmolni, vagy harapni? (nemrég tudtam meg, hogy hozza a "cicaformát" az oviban)

- Nem, én már nem csinálok ilyeneket.

- Mert?

- Mert ezután cuki kislány leszek!

 (ezen behaltam!)

 

Kicsit még baba, és kicsit(?) már nagylány. A kettő közti átmenetet szenvedjük most, önérzet, akarat-hegyekkel, de sok ilyen nagyos megnyilvánulással...

Minap, megelégelve a fürdőszoba alsószekrényben való kutakodást, újra összegumiztam a két ajtó fogantyúját. Mint régebben, mikor még egészen baba volt. Nézi, ahogy foglalatoskodom, és halkan beszől:

- Hogy ne tudjam kinyitni anya?