Pankás, kreatívos, dumás

Balatonon voltunk, ivott egy fantát, és elkezdte: - Anya, tartsuk meg az üveget, és itt levágom, és vágok ide egy karikát papírból, és ideragasztom az aljára, és teszek bele rizst és ilyen cicajáték lesz, jó?
Néztük a Nellivel, mosolyogtunk, aztán hazajöttünk, ő meg megcsinálta...ennyi..

Megcsinálta...

Kreatív, ahogy megszokhattuk, és a duma is, ahogy megszokhattuk...
Utazunk, valamit mondok, merre menjünk, mire megszólal:
- Nem te vagy a GPS!
Nekem rögtön beugrik kispálék dala  (nem én vagyok a nagymamád, de ha gondolok rád, megállok) , és rá is zendítek:
- De ha gondolok rád, megállok!
Mire ő:
- De a rádió se te vagy!

Hercegnős dalokat nézünk a tévében, mire felsóhajtok:
- De szeretnék így énekelni!
- Csak szeretnél, de nem fogsz tudni!

Nyaralás, útban Siófok felé, minden játszótérnél felcsillan a szeme:
- De szép ez a játszórét, itt még soha nem jártunk.
- Hát most nem is fogunk - kapta szegényem kissé vicces hangon a választ. Egyiknél szintén megszólal:

- Itt még soha nem jártunk! majd pár másodperc múlva:
- És nem is fogunk?

Kis csigaházakat gyűjtöget a szőlőben Badacsonyban, másnap egy papírzsepkendőbe bugyolálva talál egyet:
- Ezen a zsepin volt egy kis csiga házikó, de elmentettem!
(hiába, a jövő kocka nemzedéke)

Papírrepülőt hajtogatok, figyel erősen, egyszercsak megszólal:
- Ez igazán klasszikus lépés volt!
Mire feleszmélnék, hogy mit hallottam, ő is eszmél:
- Ezt én mondtam?

Az első beharangozó óta lázban ég, ez a film nagyon érdekelte, naná, hogy a bemutató estéjén már a moziban ült, majd itthon lelkes rajzolás következett. A rajz szerintem zseniális, és azt hiszem feltalálta a jobb agyféltekés rajzolást. Alulról kezdte, lassan haladt felfelé, csak a részletekre figyelve másolt.