Cicás-Pankás

- Anya, nekem még soha nem volt ilyen kedves cicám, mint a Cirmike!
Valóban, ez a cica különleges kapcsolatban áll Pankával. Reggel, mikor beengedjük, nem a kajához megy elsőként, hanem felugrik az emeletes ágyra, és odabújik a lányhoz.
Nagyon vártuk már, hogy megszülessenek a kiscicái, és anyának is nagyon kedves, de érdekes módon még mindig Panka az első!

Korábban történt, hogy többször kellett be-bekérdezgetnem Pankához a szobába, ahol elmélyülten játszott, hogy mi a baj.  Merthogy halk nyöszörgéseket hallatott. - Semmi! - Jött ilyenkor a gyors válasz. Aztán egy idő után a végére jártam a dolognak. Panka nagy rafináltan rájött, hogy ha azt szeretné, hogy odamenjen hozzá  a cicus, elég egy kis álhiszti, sírás-féle, és Cirmike akárhol van - persze hallótávolságon belül - már ott is terem!
Na, pár napja megtapasztalhattuk cicaszülés közben is egy hiszti alatt, hogy bizony még a szülésnél is fontosabb a  gyerek! Szegény macska alig vonszolta magát, de egy cicán túl, kettő előtt ugrott fel... Aztán ugyanez másnap. A kiscicái mellől futott elő Panka sírására, és bár még elég nehezen közlekedett, ugrás fel a magas ágyra.

Panka pedig alig várja, hogy előszedjük a szekrények polcok kis zugából végre néhány nap múlva a kicsiket, és kezdődhessen az anyáskodás felettük.
Persze azért tisztában vagyok vele, hogy egy-egy simogatás erejéig beér ő oda azon a kis résen is!