Elrabolva

Egy (vagy kettő?) hete egy szép szombat délután Mónika utónevű nővérem fogta az autómat, és Pankalányomat, és vitte mindkettőt.
Nem volt nagy bánatomra a dolog, örültem, hogy a kiscsaj örömmel megy.
Anyuhoz mentek, ott a szép hosszú pünkösdi hétvégén jó kis program volt, a gyerek élvezi, én annyira nem, így mindenki jól járt.

Aztán másnap a másik gyermekem is odavetődött, így már két gyermekem volt megőrzésre lepasszolva.
Sok jó kis élmény volt, a képeket utólag visszanézegetve, gyerekműsorok, íjászkodás, lovászkodás, és minden, ami ilyenkor jár.
Itthon meg egy kis furcsa nyugalom.
Az a fajta, mikor reggel kb. egy óra múlva esik le, hogy mi a manónak is mászkálsz te lábujjhegyen a lakásban?