Lassan öt és fél éves. Olyan nagy lány már, annyira jókat lehet vele beszélgetni! Máskor meg egy hisztis kétéves.
Tegnap például ez utóbbit játszottuk egy bevásárláskor, próbálkozott ezzel-azzal, nem nagyon zavart a hisztije, nem engedtem neki, sikerült!
A végére teljesen megnyugodott, és vidám, jó kis beszélgetés kerekedett az autóban.
A villanyoszlopon építkező gólyák voltak a téma, egyik faluban feltűnt neki, hogy az oszlopok tetején fém karikák vannak, arra építkeznek.
- Hogy meg ne rázza őket a villany? Nagyon okos volt, aki kitalálta!
Anyunál voltunk minap, megnéztük a régi jégvermet, és végig sétáltuk gyerekkorom közeli meghatározó játszóhelyeit. A jégverem teljesen elvarázsolta. többször elmeséltem neki, mire is használták, emésztgette a hallottakat. A szót viszont nagyon nem bírta megjegyezni.
- Anya, mi is volt a neve annak a lyuknak? - kérdezte meg aznap többször is.
Este, mikor az apja hazaért, nagy lelkesen újságolta neki:
- Képzeld, apa, voltunk a jégperemnél!
A szobájában játszik egyik délután, és az alábbi szöveget hallom:
- Na, végre bevált az atyai szigor!
Egy este leheveredtünk a kanapéra, dumálgatunk, egyszer csak megkérdi:
- Anya, nézhetek mesét?
- Igen, Panka, ott a távirányító, kapcsold be.
Mire a válasz:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXWKOYLdH8adWY4J6uJbMlEi89FN_sZ7Ru7lXQRZoFOg9tEmZPx5NVMy_OL7_-OemajvULI8s2YW4aounSqvCSDrl8pyZJrgjVkq8rnGFA-m9ZgEk8b-DhLGm5CHwHjRh4NWja7DNQkJU/s200/IMG_20160317_140033.jpg)
Nagyot csavarogtunk, a kosárba kerültek üres csigaházak, szép fehérek, otthon kifestettük őket, közben mesélem neki:
- Vannak olyan országok, ahol megeszik a csigákat.
És, hogy honnan jött, nem tudom, de tök lelkesen elkezdtem magyarázni neki, hogyan dobják a forró vízbe, aztán hogyan szedik ki a házból őket, ésatöbbi.
A gyerek némán tűrte egy darabig, majd halkan megszólalt:
- Anya, ez borzasztó!
Este, lefekvés után még beszélgetünk a sötétben, egyik este megkérdi:
- Anya, ez az ágy ezelőtt hol volt?
- Matyié volt, abban a házban volt, ahol akkor laktunk, mikor ő kicsi volt. Ahol most a Matyi apukája lakik.
- És melyik szobában volt?
- Hát a Matyiéban.
- És a Jutka (Matyi apjának új felesége) mikor ment oda abba a házba?
- Mikor én eljöttem onnan.
- De miért jöttél el, anya?
- Mert már nem szerettem volna a Matyi apukájával élni, hanem az apával inkább.
- Anya, ez nem szép dolog volt!
- Tudod, Panka, ez néha előfordul, hogy a felnőttek később mást választanak maguknak.
- Hát a mi környékünkön biztos nem!
Hát, ilyesmik mennek nálunk most!
Imádom!
Ui: A legjobb majdnem lemaradt!
Ugyancsak a szobából hallom ki minap, a cicával beszélget:
- Nem megnyaltad, hanem benedvesítetted az orroddal az orromat. Az én orrom nem szokott nedves lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése