Mai

Egy kis vasárnapi ez-az... Panka a szokásos időben, úgy kábé hajnali 11kor megébredt, és rögtön belevetette magát a gomba panírozásába, amit apa szedett tegnap. Most már nem hátráltatósan segít, hanem már igazán hasznosan, a zsemlemorzsában tökéletesen befejezi az előtte elvégzetteket.
És, amint az arcán is látszik, mindent belead!

Az ebéd nagyon fincsi lett, valahogy három irányból is befigyelt a palacsinta-téma, nekem tegnap jutott eszembe, Matyi ma ezzel kezdett, és Panka is elkezdte emlegetni, levezetésnek remek volt. Előkerültek a finom házi (eper és sárgabarack) lekvárok, meg minden, amit ilyenkor előkapunk, de a legnagyobb sikere a tegnap készített tortából maradt csokikrémnek volt!

Aztán hamarosan kaptunk egy alvó szépséget.

Aki nemsokára felébredt, és elkápráztatott bennünket cukiságával, és nem mellesleg ügyességével. Eddig is mászkált a bútorokba kapaszkodva, de most már szépen áll egyedül, és bizony egy egy lépést meg is tesz "véletlenül". Én is szemtanúja lehettem ezek egyikének ma!

Este Panka szépségszalont nyitott a kuckójában, az első kuncsaft apa volt, aztán én jöttem. Mit mondjak? Imádom! Mindig is szerettem, ha a hajamat macerálják, és Panka valami isteni édes volt most. Kis cukin megfogta egyik kezével a vállamat, másikkal fésülgetett, de olyan óvatosan, szinte csak simogatás volt. És folyamatosan mondogatta: - szólj ám, ha fáj! Nem fájt!

Aztán megkaparintotta a telefonomat, és elszabadult a pokol...

....ennyi