Játszunk

Panka nagy előszeretettel építget kis kuckókat a leporellókból. Olyan érdekes, ezt az összes tesója csinálta egykor, és szerintem nem nagyon lehet gyerek, aki nem.
Ilyenkor kis kuckókat alakít ki, most nem csak a cicusnak volt hálószobája (ami alap), hanem egy kis ékszerbolt is nyílt a kuckóban.

A kártyák és a memória játék régóta nagy kedvenc, minap egy pakli Jégvarázsos kártyát kapott, azóta azzal nyúzza az egész családot. Nagy örömünkre anyu péntek estétől szombat ebéd utánig nálunk volt, így volt kivel játszani. Természetesen mindig a lány nyert. A végén szertartásosan kirakja a lapokat, úgy számolja meg, ki mennyit gyűjtött, hiába próbált anyu néha gyorsítani a dolgon, nem engedett belőle. Én pedig mondtam, hagyja, olyan ritka a mai világban ezt a nyugodtságot látni (tőle is), élvezzük ki!

Ha már Elza, akkor íme a legújabb dili. Egyik nap lázas kotorászás kíséretében előszedte a kesztyűit. Gondoltam, készül a közelgő télre, de nem. Bekapcsoltatta a Jégvarázs mesét, kezén egy pár kesztyűvel, és a vállán egy pokróccal befeküdt a tévé elé, és bejelentette, hogy majd a koronázáskor fogja ledobni az egyik kesztyűt, a másikat meg mikor Elza a hegyre megy. Így is volt, elég látványos volt!
Cuki, mert sokszor meg a Barbi babákkal játssza el a jeleneteket a filmből, én meg a háttérből lesem, semmi pénzért nem zavarnám meg. Ja, mutatom, hogy vonul Elza a fürdőszobából.

A kuka és a partvis különleges miliőt biztosít az eseményhez.
A napokban újra előkerültek a társasjátékok. Először telepakoltuk a malom táblát, aztán a sakkot, majd a nagy klasszikus következett.
- Akkor játszunk egyet a Ki nevet a végén - játékkal?
Erre el kezd nevetni, nem érti miért mondtam.
- Ez a neve a játéknak, Panka!
Tetszik neki, végigjátsszuk, ám most a régebbi próbálkozásokhoz képest történt némi változás. Nem összevissza lépked és számol, hanem pontosan a kis körökbe lépked, ahogy kell, és mind a négy bábut a célba juttatta, maximális türelemmel, és jó kedvvel.  Egy "aprócska" csiszolni való még lesz a dolgon, halálos sértődés lett belőle, amikor le akartam ütni. Elmondtam neki, hogy ez a szabály, de nem tetszik neki! Viszont a kilépést (1-es, vagy 6-os dobással) szépen kivárja, az nem gond. Sebaj, most egyelőre így csináljuk. Végül neki sikerült elsőre bevinni a bábukat, mondom neki:
- Te nyertél, örülsz?
- Igen!
- Na, akkor ki nevet a végén?
- Hát én!
Hatalmasat kacag, és a helyére kerülnek a dolgok. Vagy mégsem? Másnap ugyanis, amikor újra játszana, ezt hallom:
- Anya, játszunk a kinevetőssel?
Játszottunk!