Őszi szünet és egyéb cukiságok

Panka ezerrel belevetette magát ebbe a nagy őszi szünetbe. Tegnap például egész nap hálóingben flangált, és a nap nagy részét az ágyban töltötte. Kezd ráérezni, mi a jó! Érdekes volt, ahogy a 11 órai kelés után olyan fél három magasságában egyszer csak megjegyzi:
- Na, akkor kezdjük elölről!
És visszamászott az ágyba, kezében a tablettel, és csendes pihenőzött.

Amúgy minden rendben Építi a szokásos kis kuckóit, mint a hurrikán söpör át a lakáson, hogy az anyja folyamatos rendfenntartó bevetésen legyen, és lankadatlanul ontja a szöveget.

Egyik este fürcsi után az ölembe ültetem, és a haját próbálom emberi formába hozni. Fellelek néhány előbukkanó koszmót, amit persze azon nyomban nekiállok lekapirgálni, mire felhördül:
- Hé, ne kapirgálj rajtam, nem vagyok én szemétdomb!

Néha megy a könyörgés a fürdés előtt:
- Panka, menjünk fürödni!
- Én nem akarok fürödni!
- Büdös gyerek nem mehet reggel oviba!
- Én nem megyek oviba.
- Mert?
- Mert leszoktam róla.
- Hogyhogy?
- Mert az veszélyes üzem.

Délután van, bekucorodunk a tévé elé, Panka mesét néz, én meg nekiállok egy passziánsznak a telefonon. Panka odanéz, aztán cuki kis dallam kíséretében rázendít:
- Kártyajáték, bűnös kártyajáték.

Nyomkodom a telefonomat, Panka a tabletet, háttérben megy a tévé. Egy zenekarral beszélgetnek, és az egyik tag elsüt egy ilyen mondatot: - A külföldi piac sokkal nagyobb.
Panka felkapja a fejét.
- Hallod, anya?
- Mit?
- A külföldi piac sokkal nagyobb! elmegyünk külföldre?

Játszunk

Panka nagy előszeretettel építget kis kuckókat a leporellókból. Olyan érdekes, ezt az összes tesója csinálta egykor, és szerintem nem nagyon lehet gyerek, aki nem.
Ilyenkor kis kuckókat alakít ki, most nem csak a cicusnak volt hálószobája (ami alap), hanem egy kis ékszerbolt is nyílt a kuckóban.

A kártyák és a memória játék régóta nagy kedvenc, minap egy pakli Jégvarázsos kártyát kapott, azóta azzal nyúzza az egész családot. Nagy örömünkre anyu péntek estétől szombat ebéd utánig nálunk volt, így volt kivel játszani. Természetesen mindig a lány nyert. A végén szertartásosan kirakja a lapokat, úgy számolja meg, ki mennyit gyűjtött, hiába próbált anyu néha gyorsítani a dolgon, nem engedett belőle. Én pedig mondtam, hagyja, olyan ritka a mai világban ezt a nyugodtságot látni (tőle is), élvezzük ki!

Ha már Elza, akkor íme a legújabb dili. Egyik nap lázas kotorászás kíséretében előszedte a kesztyűit. Gondoltam, készül a közelgő télre, de nem. Bekapcsoltatta a Jégvarázs mesét, kezén egy pár kesztyűvel, és a vállán egy pokróccal befeküdt a tévé elé, és bejelentette, hogy majd a koronázáskor fogja ledobni az egyik kesztyűt, a másikat meg mikor Elza a hegyre megy. Így is volt, elég látványos volt!
Cuki, mert sokszor meg a Barbi babákkal játssza el a jeleneteket a filmből, én meg a háttérből lesem, semmi pénzért nem zavarnám meg. Ja, mutatom, hogy vonul Elza a fürdőszobából.

A kuka és a partvis különleges miliőt biztosít az eseményhez.
A napokban újra előkerültek a társasjátékok. Először telepakoltuk a malom táblát, aztán a sakkot, majd a nagy klasszikus következett.
- Akkor játszunk egyet a Ki nevet a végén - játékkal?
Erre el kezd nevetni, nem érti miért mondtam.
- Ez a neve a játéknak, Panka!
Tetszik neki, végigjátsszuk, ám most a régebbi próbálkozásokhoz képest történt némi változás. Nem összevissza lépked és számol, hanem pontosan a kis körökbe lépked, ahogy kell, és mind a négy bábut a célba juttatta, maximális türelemmel, és jó kedvvel.  Egy "aprócska" csiszolni való még lesz a dolgon, halálos sértődés lett belőle, amikor le akartam ütni. Elmondtam neki, hogy ez a szabály, de nem tetszik neki! Viszont a kilépést (1-es, vagy 6-os dobással) szépen kivárja, az nem gond. Sebaj, most egyelőre így csináljuk. Végül neki sikerült elsőre bevinni a bábukat, mondom neki:
- Te nyertél, örülsz?
- Igen!
- Na, akkor ki nevet a végén?
- Hát én!
Hatalmasat kacag, és a helyére kerülnek a dolgok. Vagy mégsem? Másnap ugyanis, amikor újra játszana, ezt hallom:
- Anya, játszunk a kinevetőssel?
Játszottunk!

Panka rajzok és egyéb csudiságok

Panka rajzol. Állandóan. Mindenhol. Minap olvastam egy kis cikket arról, hogy milyen káros (kóros) hatással van a gyerekekre, ha hagyják őket tévézni (amellyel bizonyos mértékben én is egyetértek), merthogy nem fognak rajzolni, mert a készen kapott nagyon színes világot mennyivel egyszerűbb szemlélni, mint megpróbálni alkotni magának ilyet. Nos, nálunk van tévé, nem függő a gyerek. Ez szerintem igenis függ attól, hogy itt a tévé, lehet nézni, de nem megy a háttérben egész nap. Megrökönyödve láttam egy ismerős gyerekét, akiknél nincs tévézés, amikor itt volt, és Panka bekapcsolta. Mármint a tévét. A gyermek, mint aki mélyhipnózisba esett... Addig remekül eljátszottak, attól a pillanattól nem volt jelen.
No, akkor a kis kanyar, és kizárólag saját vélemény után visszakanyarodva a fő témához.
Pankát nem tudja a készen kapott színes világ eltántorítani attól, hogy alkosson. A színes ceruzák folyamatosan a keze ügyében vannak, és elmondhatatlan mennyiségű papírt használ el.
Most a legújabb mánia a miniatűrök téma. Tollal rajzol olyan aprólékos kis rajzokat, hogy egy élmény elveszni a részleteibe.
A másik új cukiság a térképrajzolás. Honnan? Meg nem mondom!

A rajzokra sokszor "ír" is, fentin épp a cica gondolatait.
És a térképek:

És ha már a kreativitásról van szó, egy képet még hoztam, elég sötét, elmesélem, mit ábrázol. és hogyan készült.
Nálunk tévé csak a nappaliban van, a szobából kilakoltattuk Panka születése után nem sokkal.
Minap rajzolta a lenti rajzot, majd ragasztót kért.
- Tudod anya, amivel a falra lehet felragasztani!
- Mit szeretnél felragasztani?
- Csináltam egy tévét, és az ágyam mellé azt.
Felragasztottuk. Távirányító is rajzolódott mellé, amit gondosan kivágott.
A kép az esti kikapcsoláskor készült.

(Hadd magyarázzam a bizonyítványom: az iszonyat redvás körmök látszata csak látszat, tiszták azok, csak tortázás, festegetés, és ha nincs szerencsém, napokig így nézek ki...)

Napi horror

Hétfőre virradó éjszaka különös álmom volt.

Ez eddig tök oké, tele vagyunk fura álmokkal.

Ez a hétfő éjszaka mindig cinkes, Matyit reggel négy után ébreszteni, emiatt már háromkor az órát lesni, aztán nem tudni visszaaludni, majd természetesen a hetes kelés előtt pár perccel a legmélyebb álomba esni.

Alapjáraton kedvemre is való ez a dolog, hisz az ilyen alszom-nem alszom éjszakákon sokat lehet álmodni, én pedig szeretek álmodni. Jó kis sztorik, némelyiket továbbgondolom ébredés után.

A mostani elég fura volt, valaki vagy valakik vért akartak venni a bal karomból. Ellenkeztem, mire jó erősen megszorította valaki a karomat és megbökött. Összevissza spriccelt a vér, tiszta horror!

Másnap estefelé a konyhaasztalnál ücsörgünk, egyszer csak lenézek a karomra, és az összes nemlétező szőr felállt a hátamon:

Ott a bökés és a szorítás nyoma is. Ezek tegnap sehol sem voltak!

Lehet gondolkodni....

Mai

Egy kis vasárnapi ez-az... Panka a szokásos időben, úgy kábé hajnali 11kor megébredt, és rögtön belevetette magát a gomba panírozásába, amit apa szedett tegnap. Most már nem hátráltatósan segít, hanem már igazán hasznosan, a zsemlemorzsában tökéletesen befejezi az előtte elvégzetteket.
És, amint az arcán is látszik, mindent belead!

Az ebéd nagyon fincsi lett, valahogy három irányból is befigyelt a palacsinta-téma, nekem tegnap jutott eszembe, Matyi ma ezzel kezdett, és Panka is elkezdte emlegetni, levezetésnek remek volt. Előkerültek a finom házi (eper és sárgabarack) lekvárok, meg minden, amit ilyenkor előkapunk, de a legnagyobb sikere a tegnap készített tortából maradt csokikrémnek volt!

Aztán hamarosan kaptunk egy alvó szépséget.

Aki nemsokára felébredt, és elkápráztatott bennünket cukiságával, és nem mellesleg ügyességével. Eddig is mászkált a bútorokba kapaszkodva, de most már szépen áll egyedül, és bizony egy egy lépést meg is tesz "véletlenül". Én is szemtanúja lehettem ezek egyikének ma!

Este Panka szépségszalont nyitott a kuckójában, az első kuncsaft apa volt, aztán én jöttem. Mit mondjak? Imádom! Mindig is szerettem, ha a hajamat macerálják, és Panka valami isteni édes volt most. Kis cukin megfogta egyik kezével a vállamat, másikkal fésülgetett, de olyan óvatosan, szinte csak simogatás volt. És folyamatosan mondogatta: - szólj ám, ha fáj! Nem fájt!

Aztán megkaparintotta a telefonomat, és elszabadult a pokol...

....ennyi