2015 július 5-én reggeli közben a gyermek egyszercsak kivett valamit a szájából egy:
- Ez meg micsoda?! - szösszenet kíséretében.
Hát egy olyan icipici fogacska volt, magam is alig hittem.
És ez a fogacska elvesztés Pankánál valamiféle szintugrást jelentett.
Hirtelen nagylánnyá vált.
Már nem igényelte, hogy valaki mellette üljön az autóban, igazán önállóan elkezdett vécére járni (ami elég küzdelmes folyamat végére teszi fel tán a pontot), és a nyaralásból hazatérve visszafoglalta az őt jó ideje nélkülöző ágyacskáját.
Ahogy annak idején a cumit is, hasonló módon, egyedül, egy hirtelen elhatározással tette le, úgy vált meg most hirtelen jónéhány kislányos szokástól.
Igazán Pankás (fog)húzás volt ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése