Anyáknapján...

Csicsike, a mi (mára sajnos) egyetlen hűséges cicánk május 3-án, május első vasárnapján anyuka lett.

És ez a cicamama olyan bizalommal van felénk, hogy úgy döntött, bevonul a szobába, betelepszik az ágyneműtartóba és ott ejti meg a dolgot.

Már hajnalban nyitogatta párszor az ajtót, de mivel zárva találta, nem jutott be. Aztán egyszercsak a délelőtt folyamán sikerrel járt, és egyenesen azt a bizonyos ágyneműtartót vette célba, betelepedett, kényelmesen elhelyezkedett.

Panka  rögtön ott bábáskodott felette. be nem állt a szája:

- Anya, a cicák mikor szoktak szülni?

- Anya, én olyan izgatott vagyok!

Jöttem, mentem, majd végre nekünk, "komoly felnőtteknek" is leesett a tantusz! Gyors ágyneműcsere, és innentől fogva már engem se lehetett volna onnan elvonszolni se!

Eddig sosem láttam még ilyet testközelből, úgyhogy én is izgatottan figyeltem az eseményeket.

Panka nagyon cuki volt, ahogy simogatta Csicsikét, és ahogy folyamatosan kérdezgette:

- Anya, mikor jön a cica?

Aztán egy pillanat alatt ott is volt az első, egy- két kisebb nyávogás és feszült testhelyzet kíséretében.

Vártam a következőket, azt gondoltam, ez nagyjából percek alatt lezajlik, de a másodikra épp egy órát kellett várni, ekkor viszont egyszerre meg is született a másik kettő.

Panka azonnal elnevezte őket, Cirmi, Tom és Fehérke lett a nevük.

Egyszercsak nekiállt viharos gyorsasággal üríteni a Barbi házat. Kérdem, mi a terve, mire jött a válasz:

- Itt fognak lakni a kiscicák, ide teszem őket!

Sikerült megértetnem vele, hogy ez így nem fog működni, elmagyaráztam, mire

számítson az elkövetkező hetekben (még nem nyúzhatók, edzhetők), úgy hiszem, fel is fogta...

Panka másnap egy kicsit hosszabban időzött a kicsikkel, sejtésem szerint volt kézbevétel is, és izgatottan jött ki a konyhába:

- Anya, mindegyik kiscica fiú!

- Honnan tudod?

- Láttam!

Azonnal sejtettem, mi lehetett a félrevezető "elem", így hát felvilágosítottam, hogy azok a kis cérnaszálak a hasukon nem mások, mint a köldökcsonkok, amik hamarosan lepottyannak.

Két nap múlva Tomot Elzára keresztelte, mondván, szerinte inkább kislány cica.

Néha kiveszi, simogatja őket, de nagyon finoman, óvatosan, Csicsike pedig néhány vicces megmozdulástól eltekintve (rájuk fekszik, majd a nyivákolásukra nagy nehezen odébb vánszorog) szép, büszke anyuka!