Tökfesztiválos

Tökfesztiváloztunk Pankával ma. Totál be volt sózva, az oviban egész héten ez volt már a téma.

- Anya, megyünk a tökvásárra?

Mentünk.

Végigsétáltunk az árusok között, a tömegben, csak mentünk, csak néztem, ez a sok ember mi a bánatot élvez ebben? 

Aztán arra gondoltam, lehet, hogy az összes épp ezt kérdezi magában? 

Panka is nagyjából hasonló állapotban lépdelt mellettünk...
Nekem meg a fülem, a szemem, meg minden érzékszervem az ilyenekre rezzent:
- Dehogy veszem meg! Normális vagy? Mikor az írószerbe fele ennyiér' megvehetem?!
Vagy:
Anyuka rém mord arccal és tartással vonul. Mögötte tízévesforma cuki kisfiúcska megszeppenten, édes hangon:
- Anya, ne idegeskedj, nyugodj már meg, nem azért mondtam!
- Nem érdekel, nem fogok minden szart megvenni!
- De nem azért mondtam, csak hogy nézd meg!
Ilyenkor ütni támad kedvem, meg csalódott, lehurrogott (megalázott) gyerekbuksikat megsimogatnide nem válthatom meg a világot, hát megyek tovább. Sétálok, mint egy marslakó, és azt kérdezem magamban, na, ők tényleg mi a bánatot keresnek itt. Mert hogy nem a gyerek kedvéért jöttek, az tuti, másért meg detényleg minek? :)
Aztán vissza a földre, Panka felfedez egy kis magaslest, távolabb az "őrülettől".
- Anya, nézd ott egy magasles!
- Megnézzük?
- Aha!
Kicsit magaslesezett, aztán továbbsétáltunk. Nyalókát kért, majd egy gyönyörű stand előtt felhívtam a figyelmét a cicákra, választott egyet. Ezután villámgyorsan a játszótéren kötöttünk ki. Ott el is töltöttük az általam tökfesztiválra szánt időt. 

Gondoltam én.

Valahogy belecsöppentünk ebbe a kisvasút dologba, mennünk kellett egy kört. A végén még én is élveztem. Panka egyszer felém fordult menet közben, és édes cuki halkan odamondta:

- Anya, nagyon jó ez a kisvonat!

Annyira élvezte! Pedig ha rajtam múlt volna, fel nem ülünk. Próbáltam hárítani a dolgot, amíg csak apja vetegette fel a kérdést, de mikor Panka meglátta, és ráadásul kiintegetett belőle neki a kedves szomszéd, barát Levi, akkor vége volt az elképzelésemnek.

Itthon párszor megköszöntem az én Paáromnak, hogy belerángatott! 

Én annyira ellene vagyok élből minden ilyen izének, őrségivásározni is az apja hurcolja, de látom, neki meg ez is kell. 

Úgyhogy néha engedek!