Panka a homokban játszik, én mellette ülök.
Sokszor van ilyen, csak nézem, ahogy játszik, először együtt alkotunk, építgetünk ezt-azt, aztán szép lassan elmerül a saját kis világába.
Most arra leszek figyelmes, hogy doktorosat játszik. Ez friss élmény, kijátssza, kibeszéli magából.
A nagy gereblyék az anyuka és az apuka, a kis kék a gyerek.
Mint kiderül, a lila vödör az ágy, mert arra figyelek fel, hogy ott van benne a kis gereblye, Panka kezében az egyik nagy, és ezt hallom:
- Gyere kicsi! Még alszol? A cumiddal és a rongyiddal? Gyere, megyünk!
Aztán jönnek, mennek a gereblyék, és ilyesmik röpködnek a levegőben:
- Nyisd ki a fogadat! (ezen behaltam, annyira cuki)
- Mondd, áá!
- Itt a matrica! (merthogy azt kapott ő is a doktornénitől)
- Köszönöm!
- Nagyon szíves vagy doktornéni!
- Gyere, kapsz puszit is!
A narancssárga rákforma a matrica, a lapát a doktornéni, a fatuskón folyt a vizsgálat.
Imádom elcsípni, és nézni ezeket a kis jeleneteket, ezerszer többet ér bármilyen tévéműsornál!
És hogy mennyire elmerül ilyenkor a játékban, azt remekül mutatja, hogy mindeközben én bementem a fényképezőért, és elkészítettem ezeket a képeket, ő pedig minderről tudomást se vett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése