A mézpörgetés utáni gyönyörűséges napsütésben mehetnékünk támadt!
Egy gyors fagyizás a kedvenc zalalövői kocsmánkban (ahol a környék legjobb áron nyalható, fincsi fagyija kapható), majd egy kis kerülővel haza!
A kis kerülő alatt megszemléltük méhészügyileg az akác virágzásának stádiumait, majd egy nagyot sétáltunk a Kerkafalvai Kéthatár tónál.
Volt magaslesmászás, koszorúfonás margarétából (abból az igazi!), fűben fürdés (ha már a zord szülők többszöri kérés ellenére sem engedték a vízben), hatalmas rohangálások, pöffetegek széttaposása, talált botokkal horgászás, nyakba kéretőzés, a végén csónakázás...
Ronda szó az irigykedés, de azért iciri-picirit irigykedem arra, ahogy fogjátok, kimentek, és a természetben vagytok! :) De jó lenne nekünk is, nagyon hiányzik...
VálaszTörlés...hát igen, ez ritka kincs... egész nap kinn lenni, kertben, homokban tenni-venni, udvaron ebédelni, ilyenkor érzem úgy, hogy élek... benn nem jó! Nem ronda dolog irigykedni, én például a leendő újabb kiscsajért irigykedem rád, úgyhogy visszakaptad bibiii! :)
VálaszTörlés