És lehet csillivilli cuccok között, csillivilli rendben, és lehet gyerekkel.
A kettő együtt csak stáljuditoknak megy, akik feszült arccal lesik, hogy nehogy valami csöppenjen, pottyanjon, kenődjön, történjen! Szegény gyerek meg riadt, ugyenemcsináltamsemmirosszat tekintettel pislant fel rájuk...
Frászt kapok ezektől!
Nehogy bárki azt higgye, én nem akadok ki néha, ha a földön landolnak dolgok...De, kiakadok, de ezt csak akkor teszem, ha szándékos, és sokadszorra... Akkor én is!
És azt sem szeretem kifejezetten, ha úszik a konyha a hozzávalókban, de hagyom Pankát segíteni a maga módján, kap valamit, aminek örül, és leköti, és úgy érzi nyakig benne van velem a munkában.
Aztán, hogy a türelmemet topon tartsam, igyekszem nem túlvállalni magam. Ez is fontos szerintem!
Ma aranygaluskát készítettünk, a tészta gyúrását és kelesztését a kenyérsütő gép végezte, nekünk csak annyi dolgunk maradt, hogy a tepsibe kerüljön a cucc.
Fagyiskanál olvasztott margarinba mártva, tészta dióba hempergetve, és irány a sütő... Nem töltöttem munkával szerintem még tíz percet sem!Persze az úszott témát nem kerültem el a végén, amint az ábra mutatja! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése