Pankaduma - sokadszorra

Királylányos fotók az oviból.
Cuki, ugye?
És akkor a királylányos dumák:

Egy este fürdésnél:

- Anya, te vagy a legnagyobb a családban?
- Méretre gondolsz?
- Igen.
- Szerintem a Matyi meg a Bence inkább.
- De a testvéreimet nem veszem a családhoz.
- Mert?
- Háááát, például egy elköltözött.
- A Bálint?
- Igen.
- Meg lassan úgy néz ki, hogy a Bence is - teszem hozzá.
- És többet nem is jön haza?
- Dehogynem, miért ne jönne?
- Aggódok érte.
- Mert?
- Mert nagyon aggódok érte.
- De miért?
- Hát hogy valami rossz történik vele.
- De mi?
- Hát valami nagyon rossz.
- De mi, például milyen rossz?
- Hááát, például hogy talál magának egy feleséget.

Ülünk a kanapén, apa kapott egy doboz bonbont, amit a kiscsaj kisajátított.
- Panka adjál apának is a bonbonjából!
Kivesz egyet, odanyújtja, mondom neki.
- A dobozból kínáld, úgy illik. Tudod, vannak dolgok, amiket amiatt teszünk, mert úgy illik, még ha néha nem is kedvünkre való.
Próbálom rávezetni a köszönésre, ha már így adódott a dolog, ez ugyanis nem nagy kedvenc.
- Már nagy vagy, így neked is kell adnod ezekre a dolgokra. Az illemre. Ha például jön hozzánk valaki, vagy elmegy, vagy bemegyünk egy boltba, mit illik szerinted csinálni?
Néma csend
- Na, mit gondolsz? Mit kell csinálnunk, ha bemegyünk egy boltba, és ott egy eladó?
- Fizetni!

Elrabolva

Egy (vagy kettő?) hete egy szép szombat délután Mónika utónevű nővérem fogta az autómat, és Pankalányomat, és vitte mindkettőt.
Nem volt nagy bánatomra a dolog, örültem, hogy a kiscsaj örömmel megy.
Anyuhoz mentek, ott a szép hosszú pünkösdi hétvégén jó kis program volt, a gyerek élvezi, én annyira nem, így mindenki jól járt.

Aztán másnap a másik gyermekem is odavetődött, így már két gyermekem volt megőrzésre lepasszolva.
Sok jó kis élmény volt, a képeket utólag visszanézegetve, gyerekműsorok, íjászkodás, lovászkodás, és minden, ami ilyenkor jár.
Itthon meg egy kis furcsa nyugalom.
Az a fajta, mikor reggel kb. egy óra múlva esik le, hogy mi a manónak is mászkálsz te lábujjhegyen a lakásban?

Cicás-Pankás

- Anya, nekem még soha nem volt ilyen kedves cicám, mint a Cirmike!
Valóban, ez a cica különleges kapcsolatban áll Pankával. Reggel, mikor beengedjük, nem a kajához megy elsőként, hanem felugrik az emeletes ágyra, és odabújik a lányhoz.
Nagyon vártuk már, hogy megszülessenek a kiscicái, és anyának is nagyon kedves, de érdekes módon még mindig Panka az első!

Korábban történt, hogy többször kellett be-bekérdezgetnem Pankához a szobába, ahol elmélyülten játszott, hogy mi a baj.  Merthogy halk nyöszörgéseket hallatott. - Semmi! - Jött ilyenkor a gyors válasz. Aztán egy idő után a végére jártam a dolognak. Panka nagy rafináltan rájött, hogy ha azt szeretné, hogy odamenjen hozzá  a cicus, elég egy kis álhiszti, sírás-féle, és Cirmike akárhol van - persze hallótávolságon belül - már ott is terem!
Na, pár napja megtapasztalhattuk cicaszülés közben is egy hiszti alatt, hogy bizony még a szülésnél is fontosabb a  gyerek! Szegény macska alig vonszolta magát, de egy cicán túl, kettő előtt ugrott fel... Aztán ugyanez másnap. A kiscicái mellől futott elő Panka sírására, és bár még elég nehezen közlekedett, ugrás fel a magas ágyra.

Panka pedig alig várja, hogy előszedjük a szekrények polcok kis zugából végre néhány nap múlva a kicsiket, és kezdődhessen az anyáskodás felettük.
Persze azért tisztában vagyok vele, hogy egy-egy simogatás erejéig beér ő oda azon a kis résen is!