Panka nagy játszásban, és dumálásban, és elhangzik egy szó, amit nem nagyon értünk...
Megállás nélkül ismételgeti mi meg csak kérdezgetünk vissza:
- Fülkecsap?
- Neeeem, fükecap
- Fürge csap?
- Neeeem, fű-ke-caap!
(imádom, ahogy szótagol, ha bénák vagyunk)
És ekkor végre leesik, hogy kecsapot akart mondani:
- Ja, kecsap? ami a dobozból folyik, és piros?
- Neem, zöld! Mondom, hogy fűkecap!
Néha bohóckodás közben bandzsítok neki, halálosan élvezi, csak nem nagyon bírja megjegyezni a szót.
Minap rámszól:
- Anya, nézzél terhesen!
Nagy nevetés, majd kérdem, azt meg hogy kell?
- Hát így! - mondja, és hatalmas szemekkel rámnéz.
Ekkor esik le, mit is akar, szemek befordulnak, és jön az édes kis kacaj!
A tévén megy a mese, nézi egy darabig, majd elkunyizza a telefonomat, és nekiáll azon is valami mese félének. Mondom neki:
- Panka, nem volna elég az egyiken mesét nézni?
- Anya, tudom mind a kettőt nézni, mert két szemem van!
Egy már kellemesen meleg délutánon hazaér az oviból, leül a padra és rendel:
- Anya, hozzál nekem egy pohárban italt, és az oldalán meg legyen egy karika citrom, jó?
Egyik este megy a szokásos napnyújtó stratégia.
- Panka, gyere feküdjünk le, késő van!
Egy cica kerül villámgyorsan a pizsi alá, és a kifogás:
- Nem tudok jönni, szülni fogok.
- Gyere, feküdjünk le, és itt szépen megszülhetsz.
- De ez a cica ugrálva tud csak szülni! - mondja, és már indul is az ugrálás az ágy tetején, majd egy idő múlva megszólal:
- Nem tudott mégse megszületni.
Egy kis segítséggel aztán előbújik a kiscica, lefekszünk, és nagyjából három másodperc múlva már alszik is.
Hiába a szülés elég fárasztó dolog. Hát még az ugrálva szülés!
