Leválások...

A tegnapi ablakmosásom után hirtelen felindulásból elkövettem egy kis átrendezést a szobában. 

Ez Panka játszósarkát érintette, a fehér asztal kikerült a sarokból, és pakolóhelyből alkotóhellyé minősült át.

Megürült helyére nagyon kívánkozott az ágyikó, ami fölé végre felkerült az ezer meg egy éve tartogatott függöny.

Igazán csinos, csajos kis sarok lett, Pankának is nagyon tetszett...

...Egészen a lefekvésig, amitől bizony tartottam előre.

Merthogy az ágyikó eddig a mi ágyunk mellett volt, szorosan anya mellett, igazán közel. Ott meséltem neki este, aztán ha leoltottuk a villanyt, még sokszor hosszan beszélgettünk elalvásig.

Nekem is fura volt, hogy olyan messze került tőlem, és bizony nyünnyögött folyamatosan, hogy ez nem jó, ő mellettem akar aludni. Mondtam neki, hogy nem vagyunk így se olyan távol, és hogy vannak kisgyerekek, akik másik szobában alszanak, és hamar megszokják, mi is meg fogjuk ezt szokni egykettőre.

Aztán mondtam neki, hogy legyen úgy, hogy amíg nem alszik el, ott ülök mellette.

És ültem a sötétben a kis sámlin, ő pedig többször kinyúlt, megfogott, megkérdezte; - anya, itt vagy még? 

Majd elaludt, és aludt reggelig. 

Nem is tudom...

Tényleg nekem is fura így...

Kicsit megint távolodunk...

Lehet, hogy mégis visszateszem azt az ágyikót mellém?