Kedves olvasó!
Képes vagy még úgy megenni egy lédús őszibarackot, ahogy egy gyerek teszi? Hogy nem törődsz semmi mással, csak a barackkal? Hogy le van ejtve, hogy folyik, csöpög, ragad, akkor is csak az ízére koncentrálsz? Ugye, nem nagyon?
Pedig mennyire kellenének felnőttként is ezek a mindent kizáró, mindenre fittyet hányó pillanatok! Csak egyre nehezebb...
Embert próbáló napok vannak mögöttünk, olyan meleg napokat heteket éltünk egy jó ideje, amihez nem vagyunk szokva, és ez bizony mindenkin meglátszott!
Tüneménypanka, aki persze épp a "hisztisdíva" korszakát éli, de alapjáraton viszonylag enyhe fokozatban, most rákapcsolt. Emellé párosultak az én időnként előtörő iszonyatos légszomj, és "megakarokhalni" hullámaim.
Ja, és hogy még ez se legyen elég, megfejeltem jó kis bevállalásokkal; kamratakarítás, lekvárfőzés, torták, miegymás...
A tegnapi nap végére olyannyira cefetül voltam, és olyannyira elviselhetetlen, hogy ha nem jön ez a jó kis hideghullám, robbant volna minden körülöttem!
(Így is elkövettem néhány beszólást, ezt-azt, amit visszacsinálnék szívesen.)
De itt van, tralalla megjött, normális az idő, egy kicsit lassítunk, és talán megúsztuk a nagy ősrobbanást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése