Gólyahír

Pankát nagy boldogság érte a napokban!

A módszeresen hozzánk szelidített, már szinte saját cicának tekintett tigris, hazahozta első kölykét, majd begyűjtöttük a többit!

Tudtuk, hogy valahol vannak, sejtettük, hogy a közelben, sőt, én szinte biztosra belőttem a helyszínt, és igen, ott voltak!

Nyaralásra indulva pocakos volt még a macs, mikor visszaértünk már nem... 

Vártunk, és nagyon kíváncsiak voltunk, mikor, hogyan, honnan...

Tegnapelőtt kezdődött...

Panka az udvaron játszott, kimentem, és a járdán ült, előtte e cica, és ahogy közelebb mentem, látom, hogy egy icike picike cicust simogat! Ott volt az első...

Élvezkedtünk, szeretgettük, merthogy lehet! Az első pillanattól olyan barátságos, hogy hihetetlen! Szalad utánunk a fűben, bármerre megyünk, mászik fel az emberre!

Estére kitaláltuk a helyét, beletettük... 

A nagy nélkül, egyedül találtuk reggel. Aztán a gyönyörködés közben az én párom egyszercsak kérdi: - ő volt az? Nem, nem ő cincogott! Ez egy másik! Indulás a hang irányába, és ott, ahol sejtettem, ott volt egy második. 

A szomszédos kocsma melléképületének tetején. 

Nem volt egyszerű... Hallottuk, de nem láttuk, valahova be volt szorulva, bújva. Hoztuk hát az anyukát, erre azonnal előjött! Gyönyörű, koromfekete kistesó a tegnapi cirmos mellé. Hazavitel, örömködés, simizgetés, ismerkedés, aztán újra egy kis cincogás, ez pedig szinte a fejünk felül... A saját melléképület padlásról. Apa  a megszokott rutinnal létrázott, mentett. 

Újabb cirmos, gyönyörű!

A családegyesítés remekül sikerült, az anyuka kis fenntartásokkal, és nem kevesebb munka árán lassan beszokott hozzájuk a dobozba, azóta elválaszthatatlanok!

Imádjuk őket nézni, Panka a szánkóját kapta meg melléjük padnak, én egy másik padon ücsörgök, és csak vagyunk, és nézzük őket.

Természetesen haláli jófejek! Alig nyiladozik a csipájuk, már a szökésen jár az eszük. Pankától kaptak mindenféle játékokat,  kutyát, macskát, no meg ott vannak egymásnak, megy a cuki móka, bohóckodás ezerrel!

Panka nem nagyon kéri már, hogy vegyem ki őket, nézegeti, megsimizi kintről...

A történethez hozzátartozik még, hogy a csaj mostanában azért nem teljesen angyal a macskához viszonyulás tekintetében, a rémcuki, negédes simizés, és ajnározás gyakran torkollik fojtogatásba, farokcibálásba, úgyhogy nagyon résen kell lenni vele. A nagy ha hagyta, ő baja, a kicsik viszont még kicsik!

Készült hatszáztizenkézeterötszázhuszonhét fotó, néhány mellékelve...