2013. május 12., vasárnap

Csavarogtunk...

A mézpörgetés utáni gyönyörűséges napsütésben mehetnékünk támadt!
Egy gyors fagyizás a kedvenc zalalövői kocsmánkban (ahol a környék legjobb áron nyalható, fincsi fagyija kapható), majd egy kis kerülővel haza!
A kis kerülő alatt megszemléltük méhészügyileg az akác virágzásának stádiumait, majd egy nagyot sétáltunk a Kerkafalvai Kéthatár tónál.
Volt magaslesmászás, koszorúfonás margarétából (abból az igazi!), fűben fürdés (ha már a zord szülők többszöri kérés ellenére sem engedték a vízben), hatalmas rohangálások, pöffetegek széttaposása, talált botokkal horgászás, nyakba kéretőzés, a végén csónakázás...















Termett méz!

És nagyon finom! Az összes friss, finom, illatos, színes tavaszi virág íze benne van! Pankának is tetszett a dolog, mindent kipróbált, megnézett, rácsodálkozott...

2013. május 11., szombat

Dolgaink...

Nemrég rádöbbentem, hogy Pankát túl babásan "tartom".
Nem szokásom az összehasonlítgatás, de mégis észre kellett vennem, hogy a kortársai sok dologban ezerszer "nagyosabbak" nála, és rájöttem, ez bizony miattam van!
Szívesen megetetem, babusgatom, ésatöbbiésatöbbi, miközben lassan két és fél éves!
A babusgatás marad, de sok egyéb dologban úgy éreztem, hogy itt az idő kicsit komolyítani a dolgokon!
Evés:
Mivel az etetőszékeket kihasználatlanság miatt likvidáltuk, a nagy asztalnál meg nem lehet túl kényelmes, kapott egy kis asztalt székkel. nagyon szereti, rajzolgatáshoz, és kinti vagy benti evésekhez is! Tud enni egyedül, nagyon ügyesen - erre kellett rájönnöm! A nagy asztalnál is sokat eszegetett egyedül, de az ő méretének megfelelő asztalnál még ügyesebb. Ezer éve tervezem megvarrni az ülésmagasítót, hogy ha együtt eszünk is kényelmes magasságban legyen.

Pelustéma:
Itt is eléggé ellustultam, hisz több, mint egy éve annak, hogy elkezdtük a bilizést, amiről egy korábbi bejegyzésemben boldogan be is számoltam, aztán a kiscsajnak nem jött be a bili, kezdett ellenkezni, én pedig nem erőltettem a témát.
Közben persze voltak próbálkozások, de a női "nem"-nek ki tud ellenállni! Mármint az övének.
Erőltetés most sincs, de mivel itt a jó idő, már nagyjából két hete, hogy napközben kisbugyi van, pelus csak elmenéskor és éjjel. Figyelés, kérdezgetés (nyaggatás...), mostanra ott tartunk, hogy én nagyjából ráéreztem a "ritmusra", és elcsípem a dolgokat, illetve, bár még nem szól, de jelez. Rögtön látom rajta, ha pisilni kell, és azt is, hogy nem szívesen engedi be a bugyiba. Sokszor reggel is szárazan ébred.
Néha persze még megesik, de jó úton járunk!
A többi dolog teljesen rendben van, okos, figyelmes, roppant kreatív, és most, hogy beszél, látszik, mennyire szellemes, és milyen cuki humora van!
Más gyerekekkel már tud együtt is játszani, nem csak egymás mellett.
Levivel vannak együtt legtöbbet, néha egymást utánozzák, futkosnak, autóznak homokoznak, vagy épp együtt tologatnak egy macit körbe a lakásban a babakocsiban.
Amellett, hogy olvassa a számokat, és egy-két betűt, kialakult szám, illetve mennyiségfogalma is van. Minap a cicaidomításnál is, mikor először bukkant fel a másik macsek, rögtön mondta, hogy Pankának két cicája van!
Olyan dolgokra emlékszik, hogy meglepődöm! Minap a teletabbikkal játszott, és elkezdte mesélni, hogy; - És hozta a Jézuska a karácsonyfát és ott volt az ajándék, és a csomagban volt a Dipsy, a Lala meg az ablakban volt, a télapó bácsi hozta...
Vagy: jövünk megyünk Nagyrákos és Őri között, és közben ilyesmit hallok: zeneház...
Egyik nap rákérdezek. Válasz: mentünk apa, anya, Panka, és Panka zongorázott... És akkor esett le, hogy Teleház! Kérdem tőle, hogy mit csináltál még ott? Mire válasz: és még lépcsőztem is.
Épp egy éve, Virágzás Napjai alkalmából voltunk ott vele utoljára, azóta sem nem jártunk ott, se nem beszéltünk róla. Tényleg hihetetlen!
Mondókázik, énekel, sokat tud, egyre többet mondogatja őket, és már anyával együtt is, ha olyanunk van!
Ha autózunk, a hazaút csakis nagy énekléssel képzelhető el ott hátul a csajos szakaszban!


2013. május 10., péntek

Kell egy macska...

Panka cicamániás!
Tavaly nyáron már volt egy cuki képsorozat a kis oroszlánidomárról, azóta eltelt egy év, mindketten nőttek egy kicsit!
A türelem, a kedvesség, a finom odaközelítés azóta sem változott, sőt!
Először a ház háta mögött cserkészte be a cicust nem túl könnyen, de végül láss csodát, eljutottak arra a szintre, hogy az már követte, sőt odabújt a szoknya alá!
Aztán bejött vele az udvarra, és folytatódott a játék...
Egyszercsak hogy, hogy nem, előkerült egy másik cicc is, leírhatatlan volt az öröm!
Volt simizés, etetés, a végén közös étkezéssel (nyugi, nem a lenti tálkából!), és közös mászással zárult a cicaprojekt!






















2013. május 7., kedd

Pankás...

Néhány cukiság a mindennapokból:


Előkerültek a nyári holmik, lehordtam őket a padlásról, kiválogattam, selejteztem.
Panka nagyon élvezte, aztán az első adandó pillanatban magáévá tette egyik lenge nyári rütyikémet, és lelépett vele.
Az udvaron találtam rá(juk), fel-alá sétálgatás közben...






Egy másik irányú pakoláskor megtalálta a vastag szőrmés téli macisapit, kicsit sajátságos stílusban a fejére biggyesztette, napszemcsivel megkoronázta a dizájnt, és irány a homokozó!...
















 














Egy konyhai nagyonelfoglalt pillanatom után elindultam keresni a nagyoncsendben levő gyereket, éppen szemöldököt szedett...





















Anyu meglátogatott bennünket, hozott fincsi pogácsát, Panka persze nem önző, szépen megetette a faliképen sétáló - a munkában minden bizonnyal megfáradt és hullaéhes - párocskát...