Panka ahogy felébredt, és megpillantotta, nagyon megörült!
Hó, hó! - kiáltotta, majd a polca felé mutatott, és sorolta nekem a fontos dolgokat; sapi, cipő, kabát!
- Gyere Panka, először egyél és rakjunk rendet! - kértem, mire elpityeredett...
Annyira aranyos volt, azonnal ki kellett menni az udvarra.
Most sokkal bátrabb volt, mint az idei első, korai kis hónál, amikor bele sem mert menni.
Az első kint létünkkor az udvaron fedezgette fel a havat, hóembert kért, de sajnos a hó egyáltalán nem tapadt, úgyhogy ezt elnapoltuk.
A sok göncben alig bírt mozdulni, folyamatosan jajgatott és nyögött. :)
Délután újra beöltöztünk, és sétáltunk egy kicsit a faluban.
Megnéztük a kovácsműhelyben a betlehemi jelenetet, nagyon ízléses, szép lett, köszönet a készítőinek!
Ezután a játszótér következett.
Boldogan indult a hinták felé, aztán sírós hangon kereste a télre bevitt hintákat.
Eddig tartott a szomorúság!
Jöhetett a csúszda! Kíváncsian kereste a hó alatt a csúszdát, aztán elkezdte letakarítani róla a havat, nagyon boldog volt, ahogy előtűnt.
Utána felmászott, és fentről is nekiállt letakarítani, persze a felfelé úton a létra fokait is szépen lepucolta!
Mondanom sem kell, hogy mindkét alkalommal még maradt volna odakinn, de a zord anya ölbekapta, és bevitte őt a jó meleg lakásba!
Nem nagyon bánom emiatt ezt a havat, mármint, hogy most aztán bármennyire is ellene vagyok a hidegben való kint létnek, muszáj. Ha tetszik, ha nem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése