Panka egy ideje új játékot játszik, mégpedig betűz. Honnan jött, nem tudom, de játék közben sokszor hallom, hogy mond valamit, majd lebetűzi magának.
Minap a cicák táljait rendezgette, és ott voltak a kréták, rajzolt két kört, beletette a tálakat.
- Anya, itt lesz az ivás, itt az evés.
Majd kis idő múlva hallom:
- Ivás. i, v, á, s., és látom, írja, az á betűnél kérdezett, mondtam, hogy a, rajta vessző, aztán szépen kiírta, amit szeretett volna.
Tegnap este egy ilyen betűzgetését hallva, hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam egy "megsárgult" olvasókönyvet.
Bálint fiamé volt huszonévekkel ezelőtt. Kíváncsi voltam, "fordítva" is megy-e a dolog.
Találtam is egy jópofa ábrát a próbához, és lám, Panka szépen összeolvasta a kétbetűseket!
Gondoltam, nem nyaggatom vele, de nem akarta abbahagyni, szóval kicsit olvasgattunk még. Odáig fajult a dolog, hogy a végén már három betűt is összeolvastattam vele.
Apja rém büszkén hallgatta, neki ez új volt, nekem annyira nem, hisz nálunk a családban volt rá már néhány példa, hogy iskola előtt, totál egyedül, kíváncsiságból megtanulunk (jómagam is így voltam ezzel egykor) olvasni. Persze, nekem is nagy öröm, hisz nem mindegy, hogy valamit az ember örömmel, őstől való felfedező ösztöntől hajtva sajátít el, vagy nyögvenyelősen.
A számokkal nagyon régóta nagy barátságban van, fejben ad össze, "végtelenig" elszámol. A betűket is régóta ismeri, egészen kicsike volt még, mikor a habtapiból kiműtötte az x és az y betűket, ez volt a két első, amit megtanult.
A könyv az asztalon maradt, ha újra kedvet kap folytatjuk!
