Tavaly szinte hajszálpontosan ezen a napon követtünk el egy hasonló adhoc (ad hopp! ) menést, ez is hasonlóképpen érdekesre sikeredett, mint akkor az.
Az ötlet csak annyi volt, hogy autóba, és menni.
Nagyfiamék Szlovéniába, Bledbe indultak épp, itt tervezgettek a konyhaasztalnál, és akkor ugrott be, hogy na, most lehetne odakinn boltokat felfedezgetni, mi ráérünk, ott meg csak egy szimpla szerda van.
Elindultunk hát a közeli szlovén városka felé.
Kis idő múlva néhány boltos élménnyel gazdagabban, és kissé vékonyabb bankkártyával nekiindultunk a hazaútnak.
Természetesen kerülővel.
Letenyén aztán szembesültünk az elfeledettel, hogy hiszen ünnep van!
Hatalmas banzájba csöppentünk, ahonnan aztán vegyes érzelmekkel viszonylag gyorsan menekültünk is...
A parkoló melletti - az ünnep miatt tök üres - játszótéren még időztünk egy kicsit, a lány lógott minden szeren, néha a zanya is, aki közben egy hatalmas csokor négylevelű lóherét szedegetett össze.
Apa pedig mindezen idő alatt szépen kifundálta, hogy Badacsony felé kéne hazamenni, a mólóról talán elcsíphetünk egy-két tűzijátékot.
Épp kilenc előtt kicsivel parkoltunk le, kimentünk nyomban a mólóra.
Panka minden fontos dolgát - jósló, kézbekapó kőarc, kisautó, függöny mögött fotóról gravírozó - végigjárta, aztán vártuk a csodát.
A túlsó parton volt egy-két ez-az, de elég nulla volt, egy keveset vártunk még, hátha, aztán felsétáltunk a rablósor felé.
A placc közepén jókora fedett színpad, előtte akkora tömeg, hogy alig bírtuk átverekedni magunkat a kajasorra, anya ugyanis gyrosra vágyott!
Hogy kire várt a tömeg, gőzünk nem volt, de sejtettük, hogy nem lehet akárki!
A kajasorra érve újra megállapítottuk azt a korábban is észlelt furaságot, hogy míg a helyek tömve vannak vidáman étkező emberekkel, addig van egy, ahol fia lélek sincs!
Na, gondoltuk, annyira gáz csak nem lehet, jó lesz ez nekünk.
Igen, jó is volt.
Egyszer. És utoljára!
A gyros szinte ehetetlen volt, a hús íztelen, száraz, a zőccségen alig volt öntet, stb.
A mellékesen kért rántott sajtot alig bírtuk felvakarni a papírtálcáról, olyan sikeresen rámikrózták. Tovább nem panaszkodom, a sültkrumpli finom volt...
Panka természetesen nem hagyhatta ki a körhintát, a szokásos nyalókás autóban futott két kört, aztán indultunk az autóhoz.
Újra át kellett verekedni magunkat a színpad előtti tömegen, ahol épp Suzy és Jolly szórakoztatta a nagyérdeműt. Csak reménykedem, hogy volt előttük valami...ööö...normális előadó is, és miatta várakozott ott az a sok ember, aztán csak ittrekedtek. Vagy túl naiv vagyok?
Mindenesetre elég fura volt számunkra nagy nemzeti ünnepünkön ez a nagy közös össznépi roma csujjogatósdi.
Kábé két perc alatt sikerült túllennünk a sokkon, és irány haza.
A parthoz érve épp elcsíptünk egy igazi közeli tűzijátékot. Ezek szerint rosszul időzítettünk. Aztán útközben a Szép-kilátóba behajtva egy másikat is végignéztünk, úgyhogy minden jó, ha a vége jó alapon elégedetten dőltünk hátra a kocsi ülésésben.
Érdekes volt, egye fene, azért jó is volt!
