Nudli

Gyúrtunk.
Krumplinudlit.
Kicsit másképp, darált dió volt a tésztában, és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt.
Panka kapott kést is, a sodrásban - kérésre - besegítettem.
Nagyon élvezte, de ez szerintem leolvasható az aráról!

Cicussal

Cicussal, akit kis Tomnak hív (ejtsd: kiszton!), Tom és Jerryből, és akibe az első pillanattól fogva szerelmes (nekem az a kis fekete tetszik a legjobban!), szóval vele mindent meg lehet csinálni!

Most ő az aktuális kisbaba, babaházban, babakocsiban, takargatja, ringatja...

Persze, sajnos a szadizás még mindig előfordul, de egyre kevesebbszer!

A macska meg imádja a csajt, fittyet hányva az őt ért esetleges kellemetlenségekre!

Szilvalekvár tepsiben sütve

Az idén rengeteg a szilva! Örülünk is neki, egyrészt ipari mennyiséget falunk fel belőle nyersen nap, mint nap, másrészt rakosgatjuk el a téli napokra.

A fagyasztót már telepakoltam, jöhettek a komolyabb munkálatok, lekvár, befőtt...

A fagyasztottra kitérnék egy gondolat erejéig. Nem fogok mázsaszám szilváscuccokat készíteni, bár az is lesz, de legeslegelső sorban a tévé előtti téli estékre gondoltam az akcióval, amikor is a jó meleg szobában semmi nasi nem eshet olyan jól, mint a fagyott szilva csócsálgatása! Gyerekkorból jön ez a fura hóbort, napközisek voltunk, és a tanár mindig elengedett két gyereket boltba, aki összeírta, kinek mit hozzon... A fagyasztott szilva volt a legnagyobb sláger! 

Hogy mikor, ki kezdte, és hogyan kattant rá, nem tudhatom, de én akkor fertőződtem meg vele, azóta rágom a fagyott gyümölcsöt nagy előszeretettel, hacsak tehetem!

(Kitérő vége.)

Szóval ment a szedés, magozás ezerrel, és még mindig fogalmam sem volt, hogyan fogom megfőzni a lekvárt, azt az egyet tudtam csak, hogy nem fogok órákig a tűzhely mellett lekvárt kevergetve állni, és a dzsemfixes megszokott módszer kilőve, a boltunk polcai üresen árválkodtak a cucc helyén....

És ilyenkor jönnek a mindent megmentő szomszédasszonyos csevejek! 

Sokaknak biztosan nem mondok újat, nekem ez maga a felfedezések felfedezése volt, mikor megtudtam, hogy sütőben el lehet készíteni!

- Beteszem a sütőbe egy tepsibe, néha megkevergetem, és pár óra alatt kész is!

Ennyi volt az instrukció. Jött a netböngészés, s megtaláltam az én tuti receptemet, amiből kimaradt a "néha megkevergetem" rész is! Rögtön a szívembe záródott!

Szóval:

Szilvát pépesítettem (húsdaráló, botmixer, turmix...), és egy 10%-os ecettel kikent tepsibe öntöttem.

Tetejére szórtam egy kevés cukrot (elhagyható), fahéjjal meghintettem, szegfűszeget szórtam rá, és meglocsoltam cherry-vel.

Alufóliát tettem a tetejére a sütő tisztán maradása érdekében, amit egyik sarkon kicsit felemeltem, a gőz távozása érdekében.

A sütőt 160 fokra kapcsoltam, és 6 óra sütési időt állítottam be rajta, majd elmentem aludni.

Reggel a balra látható gyönyörű massza fogadott, amit én jelen esetben átrottyantottam egy fazékban, hogy forrón kerüljön az üvegekbe, de ha jól időzítünk, akkor nem éjjel 3-kor lesz kész a lekvár, és elcsípjük még forrón!

A leírásokban mindenhol zománcozott tepsit emlegetnek, jól kihangsúlyozva, én inoxban sütöttem, s úgy folyt ki belőle az anyag, hogy semmi nem maradt benne, semmi leragadás, és egyéb.

Persze, mivel a hagyományos beton lekvár készült ezen módon, nem túl kiadós, de tervezek egy dzsemfixes, szaporább változatot is készíteni.

A szilvából végül lett tíz üveg befőtt (ez kiadós volt), és öt lekvár (na, ez nem annyira)...

Panka is jól elszórakozott, a Barbik bícseltek, szilvából gyártott rájuk cicifixet, közben eszegetett, sőt, ha jól emlékszem őt szilvát ki is magozott!

A végére hoztam egy talicskás képet, csak úgy, előtte nap készült, és annyira cuki, nem hagyhattam parlagon heverni!

(köszi az egyetlen - uncsi - minősítést!)
:))))

Gyúrtunk...

Előkerült a krumpli a földből, potyog a szilva ( az idén kivételesen sok!), napok óta készülődök egy jó kis szilvásgombóc készítésre.

Panka természetesen roppant mód élvezte a maszatolást.

Én nem szoktam nyújtással vacakolni, egy nagy kígyót sodrok, abból csipegetek le nagyjából egyforma darabokat, amikbe belenyomom a szilvát, és gombóccá formázom. A szilvát előre megcukrozom, fahéjazom, ebben szottyad egy darabig. A fahéjat most elhagytam, nem tudom, hogy áll vele a gyermek, nem akartam számára az egészet elrontani egy laza mozdulattal.

Pankának is sikerült a tésztába szilvát varázsolni (csigás gyúrós képen elől a két alakzatban!), ami szép teljesítmény volt!  Én ugyanis nem lisztezem agyon a tésztát, emiatt eléggé ragacsos.

A hosszú kígyómat is folyton lenyúlta, csigát tekert belőle! Emellett természetesen apró csigák, kígyók is születtek a lányka keze alatt.

Tetszett neki később, ahogy előkerültek evésnél az általa készült ezek- azok! 

A cukrozott szilvát is nagy lelkesedéssel tömte magába...

A maradék szilvát a lében, amit eresztett kicsit megfőztem, remek turbó a szilvaimádóknak!

Nyuszi...

...született. No nem a kemény két taggal büszkélkedő házi állatfarmot bővítettük, Panka keze nyomán született a nyuszi.

Eddig voltak vonalak, színek, kacskaringók, mindenféle szárnyalások, két napja egy esti rajzolásnál pedig hirtelen odakerekített nekem egy nyuszit. Kezekkel, lábakkal, szemekkel, szájjal, fülekkel.

Nagyon meglepett, kérdeztem, rajzol-e még nekem nyuszikát, mire mégegyet is rajzolt, neki is megvolt minden fontos "alkatrésze".

Történelmi pillanat ez tehát, megszületett az első figuratív rajzocska a kiscsajtól!

Ő Panka...

...aki a szendvicset becsukott kajának hívja, aki a kölyökmacskát csak a nyakánál fogva tudja elvinni ából bébe, aki ugyanezen imádott macsekjáról többszöri kísérletezés után sem hajlandó elhinni, hogy nem szeret a medencében úszkálni, aki lassan betölti a hármat, és aki minden mondatát ezzel zárja: - jó? és/vagy hmm?
Komoly beszélgetésekbe lehet már bonyolódni vele, mindenről van egyéni elképzelése, és cuki, ám komoly gondolata!
Minap a konyhában tettem vettem, gyorsan le szerettem volna zavarni. Ő épp rajzolgatott, és felfedezte, hogy ha összefog két zsírkrétát, gyönyörű párhuzamos kacskaringókat tud alkotni. Elégedetten szemlélte a művet, majd megkérdezte: 

- anya te is megpróbálod? hmm? 

Mondom neki, hogy ki fogom próbálni, most szeretnék gyorsan rendet rakni, mire ő: 

- apa jófiú, ő tud segíteni az embereknek.

Minap orron csípte egy darázs. Nem allergiás, első nap nem is volt semmi gond, de másnap reggelre "eltűnt" a fél arca...
Cuki volt, eleinte zavarta (anya, leveszed ezt innen?), aztán meg viccelődött, rátett egy lapáttal fintorgott pluszban az amúgy sem túl szalonképes ábrázatához. Adtam neki egy borogatást, mert mindenképp gyógyító valamit szeretett volna, és hősiesen szorította a fejére.