Születésnapomra

Negyvenöt éves lettem én,
se meglepetés, se költemény,
se csecse, se becse...

...Csak gondolatok, így születésnapomra magamnak, magamtól...
Szóval, hogy így ráfordultam a célegyenesre, és közeledem a feléhez, azt hiszem elégedetten szemlélhetem a dolgokat. Mindenem megvan, ami kellhet.
Legeslegelső sorban van négy gyermekem! Mind annyira más, mégis annyira egyformák! Pont olyan őrültek - persze a szó legnemesebb értelmében - mint az anyjuk! (igen, már a kiscsaj is ontja ezerrel ennek jeleit!!).
Van hol éljek, csinos, kedves, kuckós, meleg.
Van kivel éljek, csinos, kedves, szeretnivaló, és nem meleg:)
Vannak barátaim, őrültek, mint...lásd feljebb...
Vannak kedvenc elfoglaltságaim, emlékeim, élményeim, léleképítő dolgaim.

ennyi...

Nyári...

...hangulatban vagyok, és ezt ilyen apróságok, mint a képen látható "konyhai kellék", csak még fokozzák!
Most menta is került bele, kíváncsian várom az eredményt :)

Pankás

Olyan okos, és cuki dolgai vannak, kikívánkoznak.

Mamánál van egy bébitaxija, nagyon szereti, nézelődök a neten, kellene egy itthonra is már nagyon az udvarra, de válogatós vagyok…legyen könnyen „hajtható”, ne legyen agyonpakolva haszontalan dolgokkal, magas legyen, ne akadjon el, ne billenjen hátra, folytassam? …  Aztán, ahogy kutakodok, ráakadtam egy épp olyanra, mint ami a mamánál van, mutatom a Paáromnak, mire Panka is felnéz a játékból a monitorra, és boldog arccal rámutat és felkiált: - Tütü! Fogalmam nem volt, honnan szedte ezt a szót, tőlem nem hallja, mire apja felvilágosított, hogy a mama szokta neki mondani. :)

Teljesen természetes módon a mi lánykánknak is az egyik első szava a nem volt. Csakhogy kicsit nyomatékosabban, ő simán a nem-et nem használja, csakis így: neeeemnem! Ha valami olyasmit csinál, vagy már ha csak tervezi is, amiről tudja, hogy nem szabad, már mondja is…Minap felnézett az asztalra, meglátta az ollót, és így szólt: Kéem neeeemnem…vagyis kérem az ollót!

És azt hiszem indul a ruhamánia! A cipők eddig is nagy szerelem volt, beszélni még alig, de azt már a tudtomra adja, melyik lábbeliben óhajt lenni...
És most a rucik...Tegnap a tesóban jártunk és egy irtó kis édes ruhácskát mutatok a Paárom felé, a szokásos "Jajugyedenagyoncuki" felkiáltásommal, Panka ahogy meglátta rögtön rázendített a "kéem, kéem" - mondókára. Nekiadtam a vállfára kifeszített kis tüneményt - kis póló, hozzá egy csíkos kis legging, és egy tütü szoknyácska - magához szorította és nem lehetett tőle elvenni...

Ugye nem kell mondanom, hol van most a ruci? :)

Anyák napján gyermekeimnek...

A kedvesen fiús-suta anyák napi szeretésükért :)

Várnai Zseni
Úgy megnőttél, szinte félek

Amikor még piciny voltál,
olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem sírtál.

Mikor később nagyobb lettél,
mindig messzebb, messzebb mentél,
először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.

Ha itt vagy is, csak elnézel,
akkor is nem engem érzel,
nem anyádat, nem apádat,
valami más csillagtájat.

Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig-alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.

Én voltam-e óriási,
vagy Te lehettél parányi?
Sosem voltál nehéz nékem,
nem éreztem gyöngeségem.

Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
hegyormodig hogy felérjen.

Húzol engem Te fölfelé
mint a napfény maga felé
fát, virágot, lombos ágat
- fölemeled az anyádat.