Nincs lehetetlen...

- Anya, tudod miért hoztam ide ezt a sok füvet?
- Na? Miért?
- Szobrot csinálok belőle!
- Azt meg hogyan?
- Hát, így összekötözgetem őket egymással, így gondoltam, és akkor lesz belőle végül egy szobor.
Mosolyogva hallgattam az elképzelést, kíváncsian vártam az eredményt.
Megcsinálta!
Persze, az összes cica ott van mellette...

Itt a tavasz!

Hogy honnan tudom?
Hát onnan, hogy Panka harmadik napja, hogy nem óhajt bejönni a házba, miután hazaér az ovisbusszal. Kezembe nyomja a kis hátizsákot, és közli, hogy kinn marad.
Cicákat kerget, bebújik a kedvenc bokrai alá, botokat gyűjt, harci táncot jár, felpattan a biciklire, majd leteszi és továbbszalad.
Rohan fel, s alá, élvezi a kint létet
Újra birtokba veszi az udvart, innen már nincs visszaút a télbe!
A lesifotók minőségét nézzétek el nekem, ablakon át, titokban készültek...