Ilyen formán alakult a tegnapi nap...
A gyerek, és vele együtt a mütyürkék az első adandó alkalommal az udvaron kötöttek ki. A homokban molyolt egy jó darabig, a szomszéd Levitől szerzett egy markolós traktort, azt vezette a Miki egér.
Második vészhelyzet: - Anya, Miki eltűnt a homokban! keress 2 centis kis izékét egy homokozóban! Kérdésemre, miszerint hova ástad el, nem érkezett pontos koordinátákkal megjelölt válasz, mindig csak annyi: - A homokba... Nagy nehezen meglett.
Harmadik vészhelyzet: - Anya, menjünk játszótérre! - szólt a kérdés, és elindultunk. Pankát nem nagyon köti le a játszótér, hintázni például abszolút nem, ha valami, akkor csakis a saját maga által cselekedhető, mászható, csúszható dolgok.
Mentünk.
Imádja dobálni a kavicsokat, jó móka, ki ne szeretné. Aztán egy hirtelen elhatározással az addig féltőn szorongatott Miki repült...
Lemerült, de sodorta az áramlat. Kicsit sajnálkoztam vele, hogy milyen kár, hogy beledobta, mert onnan nem tudom kivenni, majd próbáltam felvidítani, hogy Miki roppant boldog lesz, elviszi a sodrás a tengerbe, világlátott egér lesz belőle! Pankának ez a tudat valahogy nem okozott nagyobb örömet...
Ekkor egy kis sodrás bevitte egy nagyobb kő alá, ahol már csak én láttam... Kereste, szomorkodott.
Nekem meg nem volt jó érzés, hogy látom, de mégsem érem el, és most hagyjam ott, mikor annyira szereti, aztán döntöttem, cipő le, és elindultam idei első szabadtéri mártózásomra. A víz totál jó, a gyerek boldog volt, Csak Miki nem jutott el a tengerbe....
Utána egész nap azt mesélte, hogy anya levette a zoknit, meg a cipőt, és kivette Mikit a tengerből!
És egy kis cukiság:
Verseket "alkot", az ismert mondókákat a kedvencekre.
Minap ez született:
Gyí paci, paripa
nem messze van Kanizsa
odaérünk délre
Csip és Délre (Chip and Dale meséből...)
Most pedig a Miki napon, a homokban ezt mondogatta:
Miki egér szereti a mézet...
Hul la hó és hózik, Miki egér fázik...
